KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/január
• Bikácsy Gergely: Dühöngő szívek Szeretet-áradat
• Popper Péter: Lelki kórságok avagy Cassavetes játszik velem
• Schubert Gusztáv: Kornett és Thompson-gitár Gengszterek klubja
• Bódy Gábor: Kozmikus szem – science non-fiction (fiction)
• Zalán Vince: Univerzális kép-hang szótár?
• Kozma György: A Gólem A szó és a kép egyik alapmítosza
• Koltai Ágnes: A rontás angyala A fogadó
• Bársony Éva: „Én azért reménykedem” Beszélgetés Eduard Zaharievvel
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Levelek a Szovjetunióból Mannheim
• Zsugán István: Mozisirató? Nyon
• Fáber András: Önismeret és gyertyafény Figueira da Foz
LÁTTUK MÉG
• Farkas Ágnes: A nindzsa színre lép
• Lukácsy Sándor: Akli Miklós
• Nagy Zsolt: Leopárd kommandó
• Tamás Amaryllis: Forrongás
• Hegyi Gyula: Bankrablás Montrealban
• Faragó Zsuzsa: Érzékenység
• Schreiber László: Első feleségem
• Zalán Vince: Egy tanév Hakkariban
• Mátyás Péter: Utolsó lépés
• Kabai József: Legenda a szerelemről I–II.
KÖNYV
• Veress József: Új szovjet filmenciklopédia
KRÓNIKA
• N. N.: Holland filmhét
• N. N.: Kínai filmnapok

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Leó és Fred

Zsenits Györgyi

Meghittebb viszonyt idomár és idomított között aligha lehet elképzelni, mint Frednek és oroszlánjának idilli munkakapcsolatát. Az állatok királyának eme feminin díszpéldánya ugyanis – hímoroszlán letére – a bárgyúságig szelíd és érzelmes; de egyszersmind hiú és sértődékeny. Nem csoda, hogy a keszeg cirkuszi szelidítőnek, Frednek több dolga akad Leó lelkével, mint fizikumával. Mindez pedig egy tíz epizódból álló, másfél órás rajzfilmben elég sok bonyodalomra adhat alkalmat.

A karakterisztikusan megrajzolt figurák, a hol lopakodó, hol döngicsélő, hol meg csámcsogó zene életet tud lehelni burleszk közhelyeibe. Az oroszlán és az idomár ugyanis – egy-egy sztentori üvöltést és hahotát leszámítva – hangtalanul csetlik-botlik a vásznon. Másik János, Mártha István és Zorán hangulatos zenéjének ütemére; és ez a humortalan részeken is átsegít. Tóth Pál író és rendező tizenhárom részes televíziós mesesorozatból összeválogatott „nagy” film egyes epizódjai egyenetlen színvonalon bár, de mégis jól elszórakoztatják a hálás gyermekközönséget. Mert melyeik gyerek ne hódolna be az olyan liberális nevelési elveknek, amelyek szerint, ha késsel-villával eszünk, már nem is tűnik modortalannak hangos csámcsogásunk? Továbbá: ki ne honorálná az ötletet, hogy a szúnyogcsípések ellen a leghatékonyabban pofozkodással védekezhetünk? Jónéhány szelíd torzsalkodás, egy önfeláldozó közös fogyókúra aszkézise, egy ugyancsak közös szerelmi csalódás után szinte törvényszerű a befejezés: a megvénült Fred és kiérdemesült oroszlánja érzékeny búcsút vesz a porond harsány világától, s egyúttal a közönségtől is. Remélhetőleg nem végérvényesen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/03 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5344