KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/január
• Bikácsy Gergely: Dühöngő szívek Szeretet-áradat
• Popper Péter: Lelki kórságok avagy Cassavetes játszik velem
• Schubert Gusztáv: Kornett és Thompson-gitár Gengszterek klubja
• Bódy Gábor: Kozmikus szem – science non-fiction (fiction)
• Zalán Vince: Univerzális kép-hang szótár?
• Kozma György: A Gólem A szó és a kép egyik alapmítosza
• Koltai Ágnes: A rontás angyala A fogadó
• Bársony Éva: „Én azért reménykedem” Beszélgetés Eduard Zaharievvel
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Levelek a Szovjetunióból Mannheim
• Zsugán István: Mozisirató? Nyon
• Fáber András: Önismeret és gyertyafény Figueira da Foz
LÁTTUK MÉG
• Farkas Ágnes: A nindzsa színre lép
• Lukácsy Sándor: Akli Miklós
• Nagy Zsolt: Leopárd kommandó
• Tamás Amaryllis: Forrongás
• Hegyi Gyula: Bankrablás Montrealban
• Faragó Zsuzsa: Érzékenység
• Schreiber László: Első feleségem
• Zalán Vince: Egy tanév Hakkariban
• Mátyás Péter: Utolsó lépés
• Kabai József: Legenda a szerelemről I–II.
KÖNYV
• Veress József: Új szovjet filmenciklopédia
KRÓNIKA
• N. N.: Holland filmhét
• N. N.: Kínai filmnapok

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Donald kacsa és a többiek

Harmat György

 

A 60-as években láthattunk utoljára Disney-kisfilmeket (többek között az ebben az összeállításban is szereplő Méhecske a tengerparton címűt). 55 éves születésnapján végre ismét megjelent nálunk Mickey egér, „fiatalabb” társaival: Donalddal, Plutóval együtt. Miután végignevettük az – egy kivétellel – ellenállhatatlan darabokat, érdemes elgondolkodnunk azon, mivel bűvölik el bármely felújítás bármely korosztályú nézőjét.

A remekül eltalált komikus karakterekről már sokszor esett szó Disney állatfigurái kapcsán, arról jóval kevesebb, hogy ezek a filmek burleszkek. A rajzfilm alkalmas a tökéletes burleszk létrehozására: könnyedebben tolja el a túlzást az abszurditásig, mint az élőfilm. Megváltoztatja az arányokat (Pluto teste megnyúlik, lelapul; a víz több méter mély mosogatóba csöpög stb.), képi hasonlatokat teremt (a vízcseppek mint pottyanó bombák). A burleszk mindig épített a „megbokrosodott”, élővé vált tárgyak és az ember (Disney állatalakjai emberek!) viszonyának komikumára. Ebben a rajzfilm a tökélyre képes. A fellázadt csónakmotor élőlényként viselkedik, saját akarata van: meghámozza a csónakot, mint egy konzervdobozt a nyitója. (A makrancos gép nem véletlenül juttatja eszünkbe a tömzsi robotot a Csillagok háborújából: Lucas és Spielberg sokat tanultak Disney-től.) Az összeállítás bizonyos gegsorainak ilyen címeket adhatnánk: Pluto és a rugó, Donald és a redőny. Az ötletfüzérek másik típusában komikus figurák kerülnek összetűzésbe egymással: Pluto és a teknős, Donald és a mókusok, Mickey és a fókák. Disney mindkét típusban egyedülálló ügyességgel teremt humort a zene és a mozgás összehangolásából: a csónakmotor éppúgy ritmusra támad, mint az apró, de cseles teknős.

Egyetlen panaszunk van, arról sem Disney tehet: a film feliratos, s ez akkor is baj, ha kevés lenne a dialógus. A szinkront a kicsik kedvéért el kellett volna készíteni. A pontosan kidolgozott kisfilmek ennek ellenére valószínűleg emlékezetesek maradnak számukra is. Akárcsak a legjobb „élő” burleszkek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/01 50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6544