KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/január
• Bikácsy Gergely: Dühöngő szívek Szeretet-áradat
• Popper Péter: Lelki kórságok avagy Cassavetes játszik velem
• Schubert Gusztáv: Kornett és Thompson-gitár Gengszterek klubja
• Bódy Gábor: Kozmikus szem – science non-fiction (fiction)
• Zalán Vince: Univerzális kép-hang szótár?
• Kozma György: A Gólem A szó és a kép egyik alapmítosza
• Koltai Ágnes: A rontás angyala A fogadó
• Bársony Éva: „Én azért reménykedem” Beszélgetés Eduard Zaharievvel
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Levelek a Szovjetunióból Mannheim
• Zsugán István: Mozisirató? Nyon
• Fáber András: Önismeret és gyertyafény Figueira da Foz
LÁTTUK MÉG
• Farkas Ágnes: A nindzsa színre lép
• Lukácsy Sándor: Akli Miklós
• Nagy Zsolt: Leopárd kommandó
• Tamás Amaryllis: Forrongás
• Hegyi Gyula: Bankrablás Montrealban
• Faragó Zsuzsa: Érzékenység
• Schreiber László: Első feleségem
• Zalán Vince: Egy tanév Hakkariban
• Mátyás Péter: Utolsó lépés
• Kabai József: Legenda a szerelemről I–II.
KÖNYV
• Veress József: Új szovjet filmenciklopédia
KRÓNIKA
• N. N.: Holland filmhét
• N. N.: Kínai filmnapok

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A 34-es gyors

Simándi Júlia

 

Ráérős, aprólékos és várakozást keltő expozíció, amelyet régi jó krimikből ismerünk: egy hálókocsiban különböző utasok gyűlnek össze. Minden bizonnyal történni fog velük valami izgalmas. És valóban. A szerelvény kigyullad. Amit ezután látunk: egy polgári védelmi gyakorlat és egy könnyfakasztó melodráma sajátságos keveréke. A tűzoltók és a vöröskeresztes alakulatok a helyzet magaslatán vannak. Ugyanez nem mondható el a film többi közreműködőjéről, főképp a színészekről, akik kétségbeesetten ágálnak a kínosan hamis helyzetekben, egészen addig, míg a gyakorlatot le nem fújják, azaz, míg véget nem ér a történet. Ekkor megkönnyebbülve hazabuszoznak valamennyien. Azok is, – a rendező elidegenítő szándéka lenne ez? – akik szerepük szerint korábban szörnyűséges halált haltak. Ez új, ilyen még nem volt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/01 47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6708