KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/január
• Bikácsy Gergely: Dühöngő szívek Szeretet-áradat
• Popper Péter: Lelki kórságok avagy Cassavetes játszik velem
• Schubert Gusztáv: Kornett és Thompson-gitár Gengszterek klubja
• Bódy Gábor: Kozmikus szem – science non-fiction (fiction)
• Zalán Vince: Univerzális kép-hang szótár?
• Kozma György: A Gólem A szó és a kép egyik alapmítosza
• Koltai Ágnes: A rontás angyala A fogadó
• Bársony Éva: „Én azért reménykedem” Beszélgetés Eduard Zaharievvel
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Levelek a Szovjetunióból Mannheim
• Zsugán István: Mozisirató? Nyon
• Fáber András: Önismeret és gyertyafény Figueira da Foz
LÁTTUK MÉG
• Farkas Ágnes: A nindzsa színre lép
• Lukácsy Sándor: Akli Miklós
• Nagy Zsolt: Leopárd kommandó
• Tamás Amaryllis: Forrongás
• Hegyi Gyula: Bankrablás Montrealban
• Faragó Zsuzsa: Érzékenység
• Schreiber László: Első feleségem
• Zalán Vince: Egy tanév Hakkariban
• Mátyás Péter: Utolsó lépés
• Kabai József: Legenda a szerelemről I–II.
KÖNYV
• Veress József: Új szovjet filmenciklopédia
KRÓNIKA
• N. N.: Holland filmhét
• N. N.: Kínai filmnapok

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

25 millió fontos váltságdíj

Ambrus Katalin

 

A kosztümös, történelmi kalandfilmek hősei magától értetődően a nemesi rend okos, erős, vitéz tagjai, míg a modern kalandfilmekben a származás már lényegtelen tényező. McLaglen rendező alkotásának főhőse, a várúr azonban hangsúlyozottan rendelkezik a skót nemes harci erényeivel, jóllehet ez a hagyományőrző úriember csak annyiban képviseli egyénien a nemességet, hogy különcségei egyediek. Ám a lényeg nem a különcségek mibenléte, hanem maga az a tény, hogy sem származásban, sem szokásaiban nem közönséges ember. Ezért tud rettenthetetlen lovagként harcba szállni – hazájáért, s a biztosítótársaság érdekében – egy nemzetközi banda ellen, akik felrobbantják a hatalmukba kerített északi-tengeri olajtermelő-telepeket, ha nem kapják meg a kért váltságdíjat.

A főhősnek kitűnően felkészített csapat áll rendelkezésére, saját nevelés. Egy középkorban játszódó történet esetében úgy mondanánk: udvarában nevelkedett hűbéres ifjak. A film ellenpontozásra törekszik: a nemesurat patriarchális viszony fűzi embereihez, s a virtus, ez a fontos vitézi erény is mozgatója cselekedeteinek; ezzel szemben a zsaroló banda tagjait pusztán a pénzszerzés vágya kapcsolja össze. így magasabb szempontok szerint jogos a történet befejezése, a nemzetközi rablók feletti győzelem.

A film tehát csak első pillanatra tűnik könnyed kalandfilmnek, az alkotást mélyebb jelentéssel ruházza föl, hogy sugallja a nemesi erények továbbélését, hasznosságát, teljes elégtételt szolgáltatva a konzervatív, hagyományokat mereven tisztelő magatartásformának.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/09 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7341