KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/január
• Bikácsy Gergely: Dühöngő szívek Szeretet-áradat
• Popper Péter: Lelki kórságok avagy Cassavetes játszik velem
• Schubert Gusztáv: Kornett és Thompson-gitár Gengszterek klubja
• Bódy Gábor: Kozmikus szem – science non-fiction (fiction)
• Zalán Vince: Univerzális kép-hang szótár?
• Kozma György: A Gólem A szó és a kép egyik alapmítosza
• Koltai Ágnes: A rontás angyala A fogadó
• Bársony Éva: „Én azért reménykedem” Beszélgetés Eduard Zaharievvel
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Levelek a Szovjetunióból Mannheim
• Zsugán István: Mozisirató? Nyon
• Fáber András: Önismeret és gyertyafény Figueira da Foz
LÁTTUK MÉG
• Farkas Ágnes: A nindzsa színre lép
• Lukácsy Sándor: Akli Miklós
• Nagy Zsolt: Leopárd kommandó
• Tamás Amaryllis: Forrongás
• Hegyi Gyula: Bankrablás Montrealban
• Faragó Zsuzsa: Érzékenység
• Schreiber László: Első feleségem
• Zalán Vince: Egy tanév Hakkariban
• Mátyás Péter: Utolsó lépés
• Kabai József: Legenda a szerelemről I–II.
KÖNYV
• Veress József: Új szovjet filmenciklopédia
KRÓNIKA
• N. N.: Holland filmhét
• N. N.: Kínai filmnapok

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Idegenben

Schéry András

Milyen a nyugaton dolgozó vendégmunkás élete? Sivár – vágja rá tömegkommunikációs eszközeinknek hála a kérdés iránt a legcsekélyebb mértékben sem érdeklődő „átlagember” is. És „átlagember” e filmet végigülvén elégedetten állapíthatja meg, mily tájékozott is ő: mert lám, egy másfél órás film se mondott többet, mint amit már úgyis tudott.

Csak kérdés, eljut-e „átlagnéző” eddig a megérdemelt önvállveregetésig. Addig ugyanis súlyos próbatételek állnak előtte: többször is végig kell várnia, amíg az NSZK-ban dolgozó török vendégmunkás hetvenhétszer elvégzi gépével ugyanazt a mechanikus műveletet; amíg a néptelen metróállomásra nagy nehezen befut a szerelvény; amíg az „éjjeli menedékhelyen” vacsorához terítenek, komor némaságban megvacsoráznak, majd leszedik az utolsó evőeszközt is; míg a neonfényes utcák úgy elnéptelenednek, hogy vendégmunkás még egy utcalányt is hiába keres; és míg a sötét szobában végre álom jő a kemény ágyán magányosan fekvő Husszein szemére.

S ha „átlagnéző” szemére eleddig nem jött álom, bizony, még meglehet, kísértést érez, hogy kimenjen a moziból, megfosztva magát ezáltal ismeretei megerősítésének oly megnyugtató érzésétől.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/12 44. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7631