KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/február
• Sára Sándor: „Sír az út előttem...” Részletek egy filmeposzból
• Schubert Gusztáv: Mi, verebek? Az objektív személyessége
• Zsugán István: Mondom a magamét Beszélgetés Mészáros Mártával
• Ardai Zoltán: Közhelyek metamorfózisa Beszélgetés Dömölky Jánossal
• Michałek Bolesław: Wajda, Piwowarski és a többiek Új lengyel filmek
• Kovács István: Egy élet-képes filmről Szekercelárma
• Stachura Edward: Szekercelárma, avagy emberek a téli erdőn
• Fáber András: Háromszög, négyszög, sőt több Francia filmekről
• Eco Umberto: A rózsa neve Regényrészlet
• Barna Imre: A világ rózsa-neve
• Eco Umberto: Első és utolsó nyilatkozat
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Ciment Michel: Valóság és látomás John Boorman
• Zsigmond Vilmos: John Boorman
• Ciment Michel: A film nyelve élő nyelv Beszélgetés John Boormannal
• N. N.: John Boorman filmjei
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Annie
• Nóvé Béla: Ne vedd el tőlem a napot!
• Nagy Zsolt: Kegyetlen románc
• Faragó Zsuzsa: Bűnös hétvége
• Tamás Amaryllis: Borisz
• Nóvé Béla: A fekete nyíl
• Hegyi Gyula: Fogadjunk!
• Mátyás Péter: Szállodai szoba
TELEVÍZÓ
• Alexa Károly: Isten teremtményei Szabó István idézése
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• Nemeskürty István: Radványi Géza temetésén
• Molnár Gál Péter: Csirág és eperzselé

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

3 szív

Kolozsi László


3 coeurs – francia, 2014. Rendezte: Benoît Jacquot. Írta: Julien Boivent, Benoît Jacquot. Kép: Julien Hirsch. Zene: Bruno Coulais. Szereplők: Charlotte Gainsbourg (Sylvie), Chiara Mastroianni (Sophie), Benoît Poelvoorde (Marc), Catherine Deneuve (Mme Berger). Gyártó: Rectangle Productions. Forgalmazó: Cinetel. Feliratos. 106 perc.

 

A 3 szív utolsó harmadában feltűnik egy felszálló Air France gép. És elrepültek, egy nagyon messzi tájra, kommentál a narrátor. A következő pár percben egy narancsszínben pompázó naplementét látunk, majd a felkelő napot. Air France gép landol. Majd visszajöttek, mondja a narrátor. A jelenetben, mely azt hivatott megjeleníteni, hogy a házasságtörő pár eltöltött együtt néhány boldog órát, nincs semmi irónia. A narrátor körülbelül a film felénél lép be, és sosem mond olyat, amit a képek nem tudtak elmondani. De nem a teljesen elrontott narráció az első olyan rendezői fogás, ami kiélesíti, hogy Benoît Jacquot fölött bizony eljárt az idő. A hetvenes-nyolcvanas években tisztességes tévéfilmeket jegyző franciának – első műve egy Lacan életrajzi doku – sikerült bebizonyítania, hogy a legjobb színészek sem képesek megmenteni a klisékből és az írói tehetséget teljesen nélkülöző, szinte akrobatikusan lomha jelenetekből álló filmet.

Mondhatnánk, joggal lehet unalmas a film, hiszen főszereplője egy könyvelő, de nem eme tisztes szakma beemelésével van a legnagyobb baj. Akár izgalmakat is hozhatna, ha nem sikkadna el például, hogy mi lesz a sikkasztó polgármesterrel. Benoît Jacquot ugyanolyan magabiztosan vezeti a történetét (mely egy lány-testvérpár szerelmi viszályát beszéli el) és párbeszédeit a legüresebb klisék közé. Egy asztaltársaság e film szerint csak borokról és ételekről beszélhet. A magányos nő szeme mindig könnyes. Lehetne a történetet egy szenvedélyes és elmúlhatatlan szerelem történeteként, vagy lélektani krimiként nézni. De bármilyen pozitív állítás e filmmel kapcsolatban félrevezető lenne. Együtt játszik Gainsbourg (igaz Charlotte, nem Serge), Mastroianni (igaz Chiara, nem Marcello), meg Catherine Deneuve (ő maga). Ne dőljenek be a nagy neveknek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/05 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12226