KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/február
• Sára Sándor: „Sír az út előttem...” Részletek egy filmeposzból
• Schubert Gusztáv: Mi, verebek? Az objektív személyessége
• Zsugán István: Mondom a magamét Beszélgetés Mészáros Mártával
• Ardai Zoltán: Közhelyek metamorfózisa Beszélgetés Dömölky Jánossal
• Michałek Bolesław: Wajda, Piwowarski és a többiek Új lengyel filmek
• Kovács István: Egy élet-képes filmről Szekercelárma
• Stachura Edward: Szekercelárma, avagy emberek a téli erdőn
• Fáber András: Háromszög, négyszög, sőt több Francia filmekről
• Eco Umberto: A rózsa neve Regényrészlet
• Barna Imre: A világ rózsa-neve
• Eco Umberto: Első és utolsó nyilatkozat
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Ciment Michel: Valóság és látomás John Boorman
• Zsigmond Vilmos: John Boorman
• Ciment Michel: A film nyelve élő nyelv Beszélgetés John Boormannal
• N. N.: John Boorman filmjei
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Annie
• Nóvé Béla: Ne vedd el tőlem a napot!
• Nagy Zsolt: Kegyetlen románc
• Faragó Zsuzsa: Bűnös hétvége
• Tamás Amaryllis: Borisz
• Nóvé Béla: A fekete nyíl
• Hegyi Gyula: Fogadjunk!
• Mátyás Péter: Szállodai szoba
TELEVÍZÓ
• Alexa Károly: Isten teremtményei Szabó István idézése
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• Nemeskürty István: Radványi Géza temetésén
• Molnár Gál Péter: Csirág és eperzselé

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A tenger

Vajda Judit

 

Baltasar Kormákur izlandi rendező második filmjével ismét a családi drámához tér vissza, de a könnyed komédia (101 Reykjavík) helyett ezúttal a nehézkes tragédiát választotta. A család-tematikát sötét titkokkal, vérfertőzéssel és fekete humorral vegyíti, és ezzel egyszerre idézi meg Shakespeare Lear királyának és a dán Dogma-filmnek, a Születésnapnak (Thomas Vinterberg) a szellemét.

Egy halfeldolgozó üzem idős vezetője – eleinte – ismeretlen okból magához szólítja három gyermekét. A családi összejövetel nem mentes némi feszültségtől: mindenkinek van valami titkolni- és félnivalója. És természetesen itt is – mint a dán elődben – eljön a nagy bejelentések és leleplezések ideje. Zsarolás, házasságtörés, gyújtogatás, incesztus, erőszak, vandalizmus – a rendező mindezt (ahogy a tizenegy főszereplőt is) belesűrítette a szűk két órába. A jeges Izlandon forr a vér és forronganak az indulatok, majd egy kaotikus és véres végjátékban kulminálódnak. De Kormákur nem elégszik meg a generációs ellentétekkel és a perverz kis családi titkokkal. Művét a társadalmi és gazdasági válság, a nagy cégek miatt halódó helyi ipar ábrázolásával is súlyosbítja. És habár sok mindent szeretne elmondani, nem marad más, mint egy kicsit zavaros történet arról, hogy a fiúk nemzedéke mennyire messze került az apákétól, és az unokáké a nagyapákétól. Mindent egybevetve tehát a rendező jobban tenné, ha nem ezen, hanem az előző filmjével kijelölt nyomvonalon haladna tovább.

S habár az izlandiak legutóbb ezt a – hazájában több díjat is elnyert – filmet nevezték a legjobb külföldi film Oscarjáért zajló versenybe, A tenger végül nem kavart túl nagy hullámokat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/12 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2025