KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/február
• Sára Sándor: „Sír az út előttem...” Részletek egy filmeposzból
• Schubert Gusztáv: Mi, verebek? Az objektív személyessége
• Zsugán István: Mondom a magamét Beszélgetés Mészáros Mártával
• Ardai Zoltán: Közhelyek metamorfózisa Beszélgetés Dömölky Jánossal
• Michałek Bolesław: Wajda, Piwowarski és a többiek Új lengyel filmek
• Kovács István: Egy élet-képes filmről Szekercelárma
• Stachura Edward: Szekercelárma, avagy emberek a téli erdőn
• Fáber András: Háromszög, négyszög, sőt több Francia filmekről
• Eco Umberto: A rózsa neve Regényrészlet
• Barna Imre: A világ rózsa-neve
• Eco Umberto: Első és utolsó nyilatkozat
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Ciment Michel: Valóság és látomás John Boorman
• Zsigmond Vilmos: John Boorman
• Ciment Michel: A film nyelve élő nyelv Beszélgetés John Boormannal
• N. N.: John Boorman filmjei
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Annie
• Nóvé Béla: Ne vedd el tőlem a napot!
• Nagy Zsolt: Kegyetlen románc
• Faragó Zsuzsa: Bűnös hétvége
• Tamás Amaryllis: Borisz
• Nóvé Béla: A fekete nyíl
• Hegyi Gyula: Fogadjunk!
• Mátyás Péter: Szállodai szoba
TELEVÍZÓ
• Alexa Károly: Isten teremtményei Szabó István idézése
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• Nemeskürty István: Radványi Géza temetésén
• Molnár Gál Péter: Csirág és eperzselé

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kiss Kiss (Bang Bang)

Tamás Amaryllis

 

Stewart Sugg thriller-komédiaként reklámozott alkotásának igazi meglepetését nem a fergeteges rendezés, hanem a Chris Penn által hozott Bubba-remeklés jelenti. A Kiss Kiss (Bang Bang) tőle válik felejthetetlenné. Pedig Stellan Skarsgardot felülmúlni, önmagában sem kis színészi teljesítmény.

Chris Penn egy harminc körüli, betegesen elhízott, mentálisan ötéves férfit/fiút/óriáscsecsemőt játszik, aki még életében nem lépett ki a családi otthon falai közül. A sors úgy hozza, hogy „bébiszitteréül” szegődik egy alkoholista, kemény fickó: Felix. A nézőnek végig az az érzése, hogy Bubbát nem színész hozza, hanem valaki önmagát alakítja, aki anno nem egészségesnek született. Nem egy elliliomosodott lélekről van szó, hanem egy százhúsz kilós érzékeny és törékeny gyermeket látunk. Ártatlan és egyszerű. Megrendítően gyengéd. Bájos. Hatalma: a határtalan bizalom. Nem érdekből, nem haszonból, hanem szabadon bízik. Mindenkiben. Nem érte el a sikerhajhászás, az egymáson átgázolás légüres tere, a cinikus objektivizmus, a pszichikus devalváció. Könyvet lehetne írni arról, ahogy odabújik – a mélyhűtött valóságban élő – „bébiszitteréhez”, lángoló gyermekséggel, tiszta tekintettel. Nem színészi bűvészmutatvány ez a Szent Néző ájult ámulatát kivívandó, hanem a személyiség szabadon engedése. Én, a gyermek, aki gyenge vagyok, aki védelemre szorulok, szeretnék mindenkit védelmembe venni…

Kis is ez a Chris Penn alias Bubba? Bármilyen hihetetlen, de Sean Penn kisöccse, aki tizenhat évesen Coppola Rablóhalában debütált, és szakmai pályájának mélypontját követően Tarantino Kutyaszorítóban című filmjében érezte először úgy, hogy megjegyezhető a neve. A csendes években újrakezdte kick-boxing karrierjét, az amerikai bajnokkal, Don Wilsonnal is ringbe szállt. Mindezek után mit lehet mondani? – Benne voltam a csodában.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/04 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2533