KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/február
• Sára Sándor: „Sír az út előttem...” Részletek egy filmeposzból
• Schubert Gusztáv: Mi, verebek? Az objektív személyessége
• Zsugán István: Mondom a magamét Beszélgetés Mészáros Mártával
• Ardai Zoltán: Közhelyek metamorfózisa Beszélgetés Dömölky Jánossal
• Michałek Bolesław: Wajda, Piwowarski és a többiek Új lengyel filmek
• Kovács István: Egy élet-képes filmről Szekercelárma
• Stachura Edward: Szekercelárma, avagy emberek a téli erdőn
• Fáber András: Háromszög, négyszög, sőt több Francia filmekről
• Eco Umberto: A rózsa neve Regényrészlet
• Barna Imre: A világ rózsa-neve
• Eco Umberto: Első és utolsó nyilatkozat
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Ciment Michel: Valóság és látomás John Boorman
• Zsigmond Vilmos: John Boorman
• Ciment Michel: A film nyelve élő nyelv Beszélgetés John Boormannal
• N. N.: John Boorman filmjei
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Annie
• Nóvé Béla: Ne vedd el tőlem a napot!
• Nagy Zsolt: Kegyetlen románc
• Faragó Zsuzsa: Bűnös hétvége
• Tamás Amaryllis: Borisz
• Nóvé Béla: A fekete nyíl
• Hegyi Gyula: Fogadjunk!
• Mátyás Péter: Szállodai szoba
TELEVÍZÓ
• Alexa Károly: Isten teremtményei Szabó István idézése
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• Nemeskürty István: Radványi Géza temetésén
• Molnár Gál Péter: Csirág és eperzselé

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Piszkos tánc

Létay Vera

A Flashdance, a Breakdance sikere után a Dirty Dancing, a buja, „piszkos” tánc, a vonagló csípők, szemérmetlen belépések lázadó koreográfiája. A felvilágosult Kennedy-korszak, a mambo-zene, a hatvanas évek nosztalgikus idézése, az ébredő érzékiség és a társadalmi egyenlőség naiv osztályöntudatának sajátos összeötvözése, az amerikai boldogság-biznisz ideológiai revüje. Színhely: a lovaglás- és golfoktatásra, tánc- és énekkurzusokra specializálódott vidéki hotelkombinát, a magyar szakszervezeti üdültetés kultúrtevékenységének aranyozott, égi mása, a jenki luxus-SZOT nyári örömvilága.

A vendégek szórakoztatására, oktatására és egyéb irányú érdeklődésének kielégítésére alkalmazott táncosok, pincérként vakációzó egyetemisták kizsákmányolt osztálya áll szemben a pénzes hotelvendégek felsőbb kasztjával. Ám a „tojásfejű”, jómódú orvos elkényeztetett leánykája beleszeret az egyik izmos táncproletárba. Titkos pásztorórákon tevékenykednek az osztálybékéért, s az ideológiai érintetlenségét elvesztő, tehetséges lábú forradalmár baba hosszú vívódás után vállalja apja előtt, sőt a hotelvendégek nagy nyilvánossága előtt is sanyarú sorsú választottját. A liberális apa áldását adja a mezalianszra, s fergeteges táncfináléban simulnak el a társadalmi feszültségek.

Amerikai proletárok ne csüggedjetek! Van még remény.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/07 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5432