KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/február
• Sára Sándor: „Sír az út előttem...” Részletek egy filmeposzból
• Schubert Gusztáv: Mi, verebek? Az objektív személyessége
• Zsugán István: Mondom a magamét Beszélgetés Mészáros Mártával
• Ardai Zoltán: Közhelyek metamorfózisa Beszélgetés Dömölky Jánossal
• Michałek Bolesław: Wajda, Piwowarski és a többiek Új lengyel filmek
• Kovács István: Egy élet-képes filmről Szekercelárma
• Stachura Edward: Szekercelárma, avagy emberek a téli erdőn
• Fáber András: Háromszög, négyszög, sőt több Francia filmekről
• Eco Umberto: A rózsa neve Regényrészlet
• Barna Imre: A világ rózsa-neve
• Eco Umberto: Első és utolsó nyilatkozat
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Ciment Michel: Valóság és látomás John Boorman
• Zsigmond Vilmos: John Boorman
• Ciment Michel: A film nyelve élő nyelv Beszélgetés John Boormannal
• N. N.: John Boorman filmjei
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Annie
• Nóvé Béla: Ne vedd el tőlem a napot!
• Nagy Zsolt: Kegyetlen románc
• Faragó Zsuzsa: Bűnös hétvége
• Tamás Amaryllis: Borisz
• Nóvé Béla: A fekete nyíl
• Hegyi Gyula: Fogadjunk!
• Mátyás Péter: Szállodai szoba
TELEVÍZÓ
• Alexa Károly: Isten teremtményei Szabó István idézése
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• Nemeskürty István: Radványi Géza temetésén
• Molnár Gál Péter: Csirág és eperzselé

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Balkán Expressz

Upor László

 

A Balkán Expressz egy zenekar, amelynek tagjai (tolvajok, kisstílű gazemberek) civilben hol együtt, hol külön-külön ”zenélnek” 1940– 41 dúlt Szerbiájában. A politika nem érdekli őket, „csak élni akarnak”, s minden helyzetben feltalálják magukat. A németek bevonulása után mégis kutyaszorítóba kerülnek: egyszerre kell bizonyítaniuk, hogy nem ellenállók és hogy nem kollaboránsok. Vesztüket is ez a kettős kényszer okozza: nem tudnak idejében elmenekülni egy bálról, ahol a németeknek zenélnek, miközben a partizánok (az ő segítségükkel) merényletet készítenek elő.

A Balkán Expressz háborús kalandfilm. Kalandos történet – azaz mese, amelyben a figuráknak és a helyzeteknek – ha elég érdekesek – nem kell feltétlenül hiteleseknek is lenniük (utóbbi persze nem árt).

Ám amikor a film megkísérli komolyan venni magát, amikor a háborús háttér felvetette etikai kérdések (igen felszínes) taglalásába kezd, hamissá válnak a romantikus sablonok. Az élet belopakodott a mesébe.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/07 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5775