KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/február
• Sára Sándor: „Sír az út előttem...” Részletek egy filmeposzból
• Schubert Gusztáv: Mi, verebek? Az objektív személyessége
• Zsugán István: Mondom a magamét Beszélgetés Mészáros Mártával
• Ardai Zoltán: Közhelyek metamorfózisa Beszélgetés Dömölky Jánossal
• Michałek Bolesław: Wajda, Piwowarski és a többiek Új lengyel filmek
• Kovács István: Egy élet-képes filmről Szekercelárma
• Stachura Edward: Szekercelárma, avagy emberek a téli erdőn
• Fáber András: Háromszög, négyszög, sőt több Francia filmekről
• Eco Umberto: A rózsa neve Regényrészlet
• Barna Imre: A világ rózsa-neve
• Eco Umberto: Első és utolsó nyilatkozat
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Ciment Michel: Valóság és látomás John Boorman
• Zsigmond Vilmos: John Boorman
• Ciment Michel: A film nyelve élő nyelv Beszélgetés John Boormannal
• N. N.: John Boorman filmjei
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Annie
• Nóvé Béla: Ne vedd el tőlem a napot!
• Nagy Zsolt: Kegyetlen románc
• Faragó Zsuzsa: Bűnös hétvége
• Tamás Amaryllis: Borisz
• Nóvé Béla: A fekete nyíl
• Hegyi Gyula: Fogadjunk!
• Mátyás Péter: Szállodai szoba
TELEVÍZÓ
• Alexa Károly: Isten teremtményei Szabó István idézése
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• Nemeskürty István: Radványi Géza temetésén
• Molnár Gál Péter: Csirág és eperzselé

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Éjszakai lovasok

Peredi Ágnes

 

Lehetett volna izgalmas, fordulatos kalandfilm, és lehetett volna mély, fájdalmas dráma. A néző hosszasan küzd a dilemmával, hogy vajon ennek vagy annak szánták-e művüket az alkotók, akik hosszasan hol erre, hol arra terelik a cselekményt. A film csempészei lovakat hajtanak a meredélyes hegyi utakon át a Csehszlovák Köztársaságból Lengyelországba, hogy az orgazdák pénzéből az egész falu lakossága elutazhasson a jobb élettel kecsegtető Amerikába. Csakhogy emberükre találnak a frissen odahelyezett fináncparancsnokban, aki a rend és törvényesség nevében kemény harcba bocsátkozik a konok hegyi emberekkel.

Ebbe a küzdelembe sok mindent belezsúfoltak, férfias öklözést és puskaropogást, megfélemlített és fellázadó parasztokat, elmaradottságot és babonát, csüggedést és kitartást, egyszóval: mindenfélét. Ám az utolsó pillanatban a film csattanójánál világossá válik az is, hogy a művet drámának szánták, melynek tanulsága, hogy a kisember akár az egyik, akár a másik oldalon áll, veszít, mert a nagypolitikát mások intézik a feje fölött. Mindez az első világháború után, a trianoni békekötés idején történik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/02 46-47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6677