KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/február
• Sára Sándor: „Sír az út előttem...” Részletek egy filmeposzból
• Schubert Gusztáv: Mi, verebek? Az objektív személyessége
• Zsugán István: Mondom a magamét Beszélgetés Mészáros Mártával
• Ardai Zoltán: Közhelyek metamorfózisa Beszélgetés Dömölky Jánossal
• Michałek Bolesław: Wajda, Piwowarski és a többiek Új lengyel filmek
• Kovács István: Egy élet-képes filmről Szekercelárma
• Stachura Edward: Szekercelárma, avagy emberek a téli erdőn
• Fáber András: Háromszög, négyszög, sőt több Francia filmekről
• Eco Umberto: A rózsa neve Regényrészlet
• Barna Imre: A világ rózsa-neve
• Eco Umberto: Első és utolsó nyilatkozat
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Ciment Michel: Valóság és látomás John Boorman
• Zsigmond Vilmos: John Boorman
• Ciment Michel: A film nyelve élő nyelv Beszélgetés John Boormannal
• N. N.: John Boorman filmjei
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Annie
• Nóvé Béla: Ne vedd el tőlem a napot!
• Nagy Zsolt: Kegyetlen románc
• Faragó Zsuzsa: Bűnös hétvége
• Tamás Amaryllis: Borisz
• Nóvé Béla: A fekete nyíl
• Hegyi Gyula: Fogadjunk!
• Mátyás Péter: Szállodai szoba
TELEVÍZÓ
• Alexa Károly: Isten teremtményei Szabó István idézése
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• Nemeskürty István: Radványi Géza temetésén
• Molnár Gál Péter: Csirág és eperzselé

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Éretlenek

Gáti Péter

 

Bizonyos életkorban az emberek már nosztalgikusán emlékeznek ifjúságukra. Az iskolában diákként eltöltött évek – hála irányítható memóriánknak – általában a jó hecceket, az első flörtöket, a tanárpukkasztó megnyilvánulások krónikáját juttatják az eszünkbe. Ott és akkor bármi megtörténhetett. Természetesen nem ez a teljes igazság, de olyan jó elhitetni magunkkal, hogy ilyen egyszerű volt minden.

Szinte szóról szóra erre a gondolatmenetre épül Claude Zidi új filmje is. Vígjátékában egy elit magángimnázium tanulói gyürkőznek neki, ki tudja hányadszor az érettséginek. Fergeteges iramban követik egymást a „poénok”, mígnem egyszerre megunja a néző a majdnem egyforma szituációkliséket. Pedig micsoda arzenállal hadakozik a rendező! Van itt szex és modern technikán alapuló diákcsíny, pofozó oktatógép és tanév közben megesett osztálytársnő. Csak éppen a kidolgozott jellem- és helyzetkomikumot keressük hiába. Öncélú ez a spontánnak álcázott, valójában izzadságos humor-kavalkád. A rendező – érdeklődésünk ébrentartására – még bűnügyi betétet is kreál a történethez. Minden jó, ha a vége jó: a tízéves érettségi találkozón már mint komoly úriemberekkel és úrinőkkel találkozhatunk az egykori maturandusokkal.

Habkönnyű nyári vígjátéknak szokták az ilyen filmet nevezni. A kissé állott és romlott hab azonban mindig megfekszi a gyomrunkat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/04 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7133