KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/február
• Sára Sándor: „Sír az út előttem...” Részletek egy filmeposzból
• Schubert Gusztáv: Mi, verebek? Az objektív személyessége
• Zsugán István: Mondom a magamét Beszélgetés Mészáros Mártával
• Ardai Zoltán: Közhelyek metamorfózisa Beszélgetés Dömölky Jánossal
• Michałek Bolesław: Wajda, Piwowarski és a többiek Új lengyel filmek
• Kovács István: Egy élet-képes filmről Szekercelárma
• Stachura Edward: Szekercelárma, avagy emberek a téli erdőn
• Fáber András: Háromszög, négyszög, sőt több Francia filmekről
• Eco Umberto: A rózsa neve Regényrészlet
• Barna Imre: A világ rózsa-neve
• Eco Umberto: Első és utolsó nyilatkozat
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Ciment Michel: Valóság és látomás John Boorman
• Zsigmond Vilmos: John Boorman
• Ciment Michel: A film nyelve élő nyelv Beszélgetés John Boormannal
• N. N.: John Boorman filmjei
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Annie
• Nóvé Béla: Ne vedd el tőlem a napot!
• Nagy Zsolt: Kegyetlen románc
• Faragó Zsuzsa: Bűnös hétvége
• Tamás Amaryllis: Borisz
• Nóvé Béla: A fekete nyíl
• Hegyi Gyula: Fogadjunk!
• Mátyás Péter: Szállodai szoba
TELEVÍZÓ
• Alexa Károly: Isten teremtményei Szabó István idézése
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• Nemeskürty István: Radványi Géza temetésén
• Molnár Gál Péter: Csirág és eperzselé

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A bestia

Sneé Péter

Meddig mehet el egy irodalmi mű transzponálásában a filmfeldolgozás? Vajon Lev Tolsztoj Az ördög című elbeszélésének hőse mennyire érezheti otthon magát a tízes évek poroszok megszállta lengyel tájain?

Jerzy Domaradzki filmje erős sodrásával, kitűnő operatori munkájával sem tudja feledtetni az irodalmi műben rejlő eredeti konfliktus és az általa választott társadalmi-történelmi körülmények össze nem illő kettősségét. Az író megfogalmazta konfliktushoz: az érzéki rabsággá torzuló szerelmi viszony és az erkölcsi tisztaság utáni vágyódás összeütközéséhez csupán a rendezői önkény kapcsolhatja az első világháborút megelőző időszak feszült pillanatait, a sajátosan összetett, bonyolult lengyel helyzetet. Hiába sorakoznak az emberi szenvedés képei, ha az okok: a személyiség és a kor változásának egész folyamata homályban marad.

Kétségkívül erénye a filmnek a kelet-európai mértékkel mérve szokatlanul merész szerelem-ábrázolás, ám olyan kérdések, hogy miként lesz a szocialista könyveket is olvasó, racionális gondolkodású újító az önmaga által is lenézett „ösztönösség” rabja? mint csap át a század pozitivista szellemisége irracionális misztikába? – mind megválaszolatlanok maradnak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/04 43. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7495