KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/február
• Sára Sándor: „Sír az út előttem...” Részletek egy filmeposzból
• Schubert Gusztáv: Mi, verebek? Az objektív személyessége
• Zsugán István: Mondom a magamét Beszélgetés Mészáros Mártával
• Ardai Zoltán: Közhelyek metamorfózisa Beszélgetés Dömölky Jánossal
• Michałek Bolesław: Wajda, Piwowarski és a többiek Új lengyel filmek
• Kovács István: Egy élet-képes filmről Szekercelárma
• Stachura Edward: Szekercelárma, avagy emberek a téli erdőn
• Fáber András: Háromszög, négyszög, sőt több Francia filmekről
• Eco Umberto: A rózsa neve Regényrészlet
• Barna Imre: A világ rózsa-neve
• Eco Umberto: Első és utolsó nyilatkozat
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Ciment Michel: Valóság és látomás John Boorman
• Zsigmond Vilmos: John Boorman
• Ciment Michel: A film nyelve élő nyelv Beszélgetés John Boormannal
• N. N.: John Boorman filmjei
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Annie
• Nóvé Béla: Ne vedd el tőlem a napot!
• Nagy Zsolt: Kegyetlen románc
• Faragó Zsuzsa: Bűnös hétvége
• Tamás Amaryllis: Borisz
• Nóvé Béla: A fekete nyíl
• Hegyi Gyula: Fogadjunk!
• Mátyás Péter: Szállodai szoba
TELEVÍZÓ
• Alexa Károly: Isten teremtményei Szabó István idézése
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• Nemeskürty István: Radványi Géza temetésén
• Molnár Gál Péter: Csirág és eperzselé

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Sem veled, sem nélküled

Iván Gábor

 

A házasságok néha förtelmesen unalmasak és botrányosan tartalmatlanok. Néha az is előfordul, hogy egy ilyen házasság a felek kölcsönös megegyezésével felbomlik. Ritkán, de elképzelhetően az is megesik, hogy kis idő múlva valamelyik fél meggondolja magát, és szeretne visszaevickélni a kibírhatatlan, de legalább biztos házasságba, amelyikből az imént menekült ki ép bőrrel. Ez a megoldás nem vall túl nagy fantáziára, és különösebb jellemszilárdságra, de hát az embert nemcsak a fantázia és a jellemszilárdság teszi. A film hőse, az ex-férj is ebben a kiábrándító visszaútban keresi élete megoldását, s eredendő fantáziátlanságát meghazudtoló módon, igen romantikus trükkel kívánja visszalépni magát a volt feleség ágyába. Elhiteti vele, hogy üldözi a rendőrség, s hogy menedéket keres egyetlen kurta hétre, míg a dolgok tisztázódnak. A film ennek a hétnek a története, és a közbevágott jelenetekben az eltemetett házasságot is megismerhetjük – Ami elkerülhetetlenül feltűnik a nézőnek, az a film mértéktelen belterjessége, helyen és időn kívülisége. Ez önmagában még nem volna baj, hisz a filmtörténet ismer ebben a zsánerben is kiváló alkotásokat (lásd Agnès Varda Boldogság című filmjét), de itt tökéletes kudarccá lesz a hősök lélektani motiválatlansága miatt. Pontosabban nem is hiányról van itt szó, hanem erőszakolt motívumokról, megalapozatlan és következetlen akciókról, nyilatkozatokról, amikről a rendező szándéka szerint el kellene hinnünk, hogy megalapozottak és következetesek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/02 44. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7564