KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/február
• Sára Sándor: „Sír az út előttem...” Részletek egy filmeposzból
• Schubert Gusztáv: Mi, verebek? Az objektív személyessége
• Zsugán István: Mondom a magamét Beszélgetés Mészáros Mártával
• Ardai Zoltán: Közhelyek metamorfózisa Beszélgetés Dömölky Jánossal
• Michałek Bolesław: Wajda, Piwowarski és a többiek Új lengyel filmek
• Kovács István: Egy élet-képes filmről Szekercelárma
• Stachura Edward: Szekercelárma, avagy emberek a téli erdőn
• Fáber András: Háromszög, négyszög, sőt több Francia filmekről
• Eco Umberto: A rózsa neve Regényrészlet
• Barna Imre: A világ rózsa-neve
• Eco Umberto: Első és utolsó nyilatkozat
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Ciment Michel: Valóság és látomás John Boorman
• Zsigmond Vilmos: John Boorman
• Ciment Michel: A film nyelve élő nyelv Beszélgetés John Boormannal
• N. N.: John Boorman filmjei
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Annie
• Nóvé Béla: Ne vedd el tőlem a napot!
• Nagy Zsolt: Kegyetlen románc
• Faragó Zsuzsa: Bűnös hétvége
• Tamás Amaryllis: Borisz
• Nóvé Béla: A fekete nyíl
• Hegyi Gyula: Fogadjunk!
• Mátyás Péter: Szállodai szoba
TELEVÍZÓ
• Alexa Károly: Isten teremtményei Szabó István idézése
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• Nemeskürty István: Radványi Géza temetésén
• Molnár Gál Péter: Csirág és eperzselé

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Tévémozi

VIII. Henrik magánélete

Karcsai Kulcsár István

 

Korda Sándor angliai filmes pályafutásának – és egyben az angol hangosfilmnek is – első, valóban átütő erejű világsikerét jelentette ez a film. Bíró Lajos, Korda filmírója, dramaturgja, baráti tanácsadója így emlékezett a kirobbanó siker előzményeire: „Mindenét rátette erre a filmre... Az ingét, kabátját, kalapját... Ha ez a film megbukik, ott marad Korda anyaszült meztelenül.” Mint tudjuk, Korda korántsem maradt meztelen, és a film ma, lassan már ötödik évtizede, él. Az a fajta film ez, melyet „történelem papucsban” néven szoktunk emlegetni. Szatirikus hang, gúnyos fintor jellemzi ezt a stílust. Emberközelbe hozza hősét, legyen az bármilyen nagy történelmi személyiség. Ezzel a hangvétellel már a némafilm korában Lubitsch is próbálkozott, de itt, Kordánál teljesedett ki igazán. Nem a történelem hiteles krónikája pereg le szemünk előtt, hanem a huszadik századi Angliában élő kultúrált és szellemes rendező tart görbe tükröt a történelemnek, és ebben a tükörben általános emberi gyengék villannak vissza felénk. Korda bravúrosan elkerüli a morbidság veszedelmét, mely ott kísért a témában, és szellemes, találó persziflázst alkot a hitveseit oly gyorsan fogyasztó király történetéből. A film főszereplője Charles Laughton ugyancsak ebben a filmben alapozza meg igazán világhírét. Kegyetlenségből, gőgből, humorból és elesettségből szőtt, felejthetetlenül groteszk király-figurájával kitörölhetetlenül beírta magát az angol- és a világ-filmtörténetbe.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/02 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7573