KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/február
• Sára Sándor: „Sír az út előttem...” Részletek egy filmeposzból
• Schubert Gusztáv: Mi, verebek? Az objektív személyessége
• Zsugán István: Mondom a magamét Beszélgetés Mészáros Mártával
• Ardai Zoltán: Közhelyek metamorfózisa Beszélgetés Dömölky Jánossal
• Michałek Bolesław: Wajda, Piwowarski és a többiek Új lengyel filmek
• Kovács István: Egy élet-képes filmről Szekercelárma
• Stachura Edward: Szekercelárma, avagy emberek a téli erdőn
• Fáber András: Háromszög, négyszög, sőt több Francia filmekről
• Eco Umberto: A rózsa neve Regényrészlet
• Barna Imre: A világ rózsa-neve
• Eco Umberto: Első és utolsó nyilatkozat
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Ciment Michel: Valóság és látomás John Boorman
• Zsigmond Vilmos: John Boorman
• Ciment Michel: A film nyelve élő nyelv Beszélgetés John Boormannal
• N. N.: John Boorman filmjei
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Annie
• Nóvé Béla: Ne vedd el tőlem a napot!
• Nagy Zsolt: Kegyetlen románc
• Faragó Zsuzsa: Bűnös hétvége
• Tamás Amaryllis: Borisz
• Nóvé Béla: A fekete nyíl
• Hegyi Gyula: Fogadjunk!
• Mátyás Péter: Szállodai szoba
TELEVÍZÓ
• Alexa Károly: Isten teremtményei Szabó István idézése
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• Nemeskürty István: Radványi Géza temetésén
• Molnár Gál Péter: Csirág és eperzselé

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A frontvonal mögött

Loránd Gábor

Korrekt háborús film. Mit is értünk ezen? Természetesen nem valamilyen új esztétikai kategóriát, pusztán kísérletet a „nem különösképpen magával ragadó, de nem is rossz, sőt, van ebben a műfajban számos ennél sokkal rosszabb” tömör megjelölésére. És ez semmiképpen nem lebecsülés, ha figyelembe vesszük, hogy szerte a világon rengeteg filmet készítenek, s ezek között aránylag kevés a remekmű.

Mlinszkij őrnagy partizánegysége az ellenség hátában harcol, nagy veszteségeket okozva a betolakodóknak. A német hadvezetés reguláris erők és kémek segítségével próbálja megsemmisíteni; hírszerzőit elfogják és kivégzik, ő maga is veszélybe kerül, de végül is a maga javára fordítja a játszmát.

Kalandfilm, az is akar lenni (ami ez esetben azt jelenti, hogy nem „művészkedik” fölöslegesen), nem is unalmas; körmét ugyan nem rágja le, de azért érdeklődéssel nézi végig a műfaj kedvelője. Megrázó sorsfordulókat, emberi drámákat ne nagyon keressünk benne, viszont akad egy-egy szép mozzanat (az orvosnő és a parancsnok vonzalma), kedves humorral fűszerezett karakterábrázolás (az öreg csicskás), amely a puszta kalandszint fölé emeli a filmet.

Végül egy zárójeles, halk megjegyzés: egy részbe tömörítve talán még jobb lehetett volna a film.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/10 42. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7701