KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/február
• Sára Sándor: „Sír az út előttem...” Részletek egy filmeposzból
• Schubert Gusztáv: Mi, verebek? Az objektív személyessége
• Zsugán István: Mondom a magamét Beszélgetés Mészáros Mártával
• Ardai Zoltán: Közhelyek metamorfózisa Beszélgetés Dömölky Jánossal
• Michałek Bolesław: Wajda, Piwowarski és a többiek Új lengyel filmek
• Kovács István: Egy élet-képes filmről Szekercelárma
• Stachura Edward: Szekercelárma, avagy emberek a téli erdőn
• Fáber András: Háromszög, négyszög, sőt több Francia filmekről
• Eco Umberto: A rózsa neve Regényrészlet
• Barna Imre: A világ rózsa-neve
• Eco Umberto: Első és utolsó nyilatkozat
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Ciment Michel: Valóság és látomás John Boorman
• Zsigmond Vilmos: John Boorman
• Ciment Michel: A film nyelve élő nyelv Beszélgetés John Boormannal
• N. N.: John Boorman filmjei
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Annie
• Nóvé Béla: Ne vedd el tőlem a napot!
• Nagy Zsolt: Kegyetlen románc
• Faragó Zsuzsa: Bűnös hétvége
• Tamás Amaryllis: Borisz
• Nóvé Béla: A fekete nyíl
• Hegyi Gyula: Fogadjunk!
• Mátyás Péter: Szállodai szoba
TELEVÍZÓ
• Alexa Károly: Isten teremtményei Szabó István idézése
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• Nemeskürty István: Radványi Géza temetésén
• Molnár Gál Péter: Csirág és eperzselé

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Nagyivók

Koltai Ágnes

 

Szép dolog a hagyománytisztelet, de nagy teher annak, aki tudomást sem akar erről venni. Kvirikadzénak mindössze erre a lapos gondolatra tellett filmjében.

Egy régi grúz hagyomány szerint az esküvőt, keresztelőt, temetést követő nagy lakomán a hivatásos szónok, a tamadán mondja a köszöntőket, tósztokat. E kiváltságos funkciót csak az nyerheti el, aki egy hatalmas ivókürt tartalmát egyszerre le tudja hörpinteni. A Nagyivók ezt a kétségtelenül bizarr népi hagyományt akarja megfricskázni a modern ember eszmei magaslatáról. Nevetségessé próbálja tenni azokat az embereket, akik megrekedtek ilyen ősi csacskaságoknál, pedig az olyan kisvárosokban is, mint Anara, eljutott már a modern világ meteorológiai rakéták képében.

De a rendezőnek nincs se humora, se fantáziája; az ugyanis nem különösebben szórakoztató, hogy az egyik küzdő sokéves alkoholkúra következményeként hallucinál, és medvét lát a házigazdákban, akiket heves golyózáporral ostromol, s az sem mulattatóbb, hogy a másik ijedtében három hónapra elalszik. Az ivókürt elnyeréséért folytatott (nemtelen) küzdelem rendkívül unalmas, így nem is terjeszti kellő mértékben a „kultúrember” fölényét. Ettől a filmtől ugyan nem robban fel a hagyományok erős vára.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/04 39. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7914