KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/február
• Sára Sándor: „Sír az út előttem...” Részletek egy filmeposzból
• Schubert Gusztáv: Mi, verebek? Az objektív személyessége
• Zsugán István: Mondom a magamét Beszélgetés Mészáros Mártával
• Ardai Zoltán: Közhelyek metamorfózisa Beszélgetés Dömölky Jánossal
• Michałek Bolesław: Wajda, Piwowarski és a többiek Új lengyel filmek
• Kovács István: Egy élet-képes filmről Szekercelárma
• Stachura Edward: Szekercelárma, avagy emberek a téli erdőn
• Fáber András: Háromszög, négyszög, sőt több Francia filmekről
• Eco Umberto: A rózsa neve Regényrészlet
• Barna Imre: A világ rózsa-neve
• Eco Umberto: Első és utolsó nyilatkozat
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Ciment Michel: Valóság és látomás John Boorman
• Zsigmond Vilmos: John Boorman
• Ciment Michel: A film nyelve élő nyelv Beszélgetés John Boormannal
• N. N.: John Boorman filmjei
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Annie
• Nóvé Béla: Ne vedd el tőlem a napot!
• Nagy Zsolt: Kegyetlen románc
• Faragó Zsuzsa: Bűnös hétvége
• Tamás Amaryllis: Borisz
• Nóvé Béla: A fekete nyíl
• Hegyi Gyula: Fogadjunk!
• Mátyás Péter: Szállodai szoba
TELEVÍZÓ
• Alexa Károly: Isten teremtményei Szabó István idézése
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• Nemeskürty István: Radványi Géza temetésén
• Molnár Gál Péter: Csirág és eperzselé

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Négy bandita, tíz áldozat

Tardos János

Eurowestern, ezúttal rajzban (így olcsóbb is…), másfél óra nevetés. Vagyis csak lehetne. Mert az ötlet húsz percre is kevés – a maradék több mint egy óra tömény unalom. Ez így elég sommás ítélet, de bizonyára nem az egyéni ízlésficam következménye. Amikor megnéztem a filmet, az első 20 perc után végighullámzott a vetítőtermen a százhangú ásítókórus, majd – újabb 20 perc elteltével – többen fölálltak, hogy a közeli sörözőben keressenek enyhülést.

Pedig a négy Dalton fivér sematikus butasága és ügyefogyottsága az elején még meglehetősen szórakoztató kalandokat eredményezett, a pozitív hős, az „okos cowboy” szintén egysíkú talpraesettsége és egészséges ravaszsága is rokonszenvesnek látszott. (Itt kell megjegyezni, hogy az eleve kétdimenziós rajzfilmtechnika, ötvözve a sok újat nyújtani már nem tudó westernnel, csodálatos mélységeket feltárni nyilván nem véletlenül képtelen.)

Hamar kifullad a történet, a geg-zsákból előkerülnek a rég ismert ötletek; mintha ósdi vicceket kellene hallgatnunk. A szellemesen induló rajzfilmből mozgó falvédő lesz, sűrűre rajzolt comics. Talán csak azok élvezhetik tovább maradéktalan örömmel, akik maguk is nemrég jöttek le az említett konyhai berendezési tárgyról, vagy akinek minden vicc új: az újszülöttek, azaz a serdületlen gyermekek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/03 40. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7944