KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/március
• Grunwalsky Ferenc: Andrej Tarkovszkij
• Kovács András Bálint: Az idő betegsége Tarkovszkij Nosztalgiája
• Szilágyi Ákos: Az idő betegsége Tarkovszkij Nosztalgiája
• N. N.: Andrej Tarkovszkij filmjei
• Báron György: Léhán, komolyan Magyar film, 1986
• N. N.: A MUOSz Filmkritikusi Szakosztályának díjai
• Lukácsy Sándor: Gyász-zsoltár, (félig) gyerekhangon Elysium
• Barna Imre: „Nagy átverések folynak itt” Vakvilágban
• Kósa Ferenc: A Béres-ügy Naplójegyzetek
• Nagy László: Megszületett Híradás egy ígéretes hatású szerről
• N. N.: Az utolsó szó jogán Potréfilm dr. Béres Józsefről
• Bikácsy Gergely: A tájfun szeme Nantes
LÁTTUK MÉG
• Waszlavik László: Magic – Varázslat (A Queen Budapesten)
• Nóvé Béla: Veszélyes őrjárat
• Schubert Gusztáv: Nő a volánnál
• Ardai Zoltán: Sárga Haj és az Arany Erőd
• Nagy Zsolt: Asterix, a gall
• Baló Júlia: Szikét kérek!
• Tamás Amaryllis: Békés ég
• Mannhardt András: A gésa
• Nagy Zsolt: Rock Rióban
• Schreiber László: Hajnalcsillag
• Nóvé Béla: Kakukk a sötét erdőben
TELEVÍZÓ
• Kazovszkij El: Mnouchkine Molière-je avagy a színház és Jákob létrája
KRÓNIKA
• Schubert Gusztáv: Cary Grant (1904–1986)

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hasznos holmik

Vidovszky György

Max von Sydow eddigi talán legostobább szerepében magát a Földre szállt ördögöt jeleníti meg, egy angolosan hidegvérű, jólöltözött, megnyerő modorú nyugdíjas kiskereskedő képében, aki egy békésnek látszó amerikai kisvárosban tűnik fel nagy, befüggönyözött, fekete autójával. (Lám ott sem közlekedik mással a gonosz...) „Hasznos holmik” nevű ócskásboltjában a különleges tárgyakon kívül az emberek lelkével kereskedik. A pontos könyvelés céljából kisméretű irkájába elegáns betűkkel jegyzi fel áldozatainak nevét, miközben – ki tudja, miért – kinő és besárgul a körme, megfeketedik a foga. Úgy látszik, fárad, hiszen az általa kirobbantott második világháborúhoz képest, most csak néhány kisembert akar egymásra haragítani. Célja ma sem más, mint az emberekben rejlő gyűlöletet felszínre hozni, a földi poklot megteremteni.

A Ragyogás, a Tortúra zseniális horrorszerzője, Stephen King ezúttal rosszabbik énjét mutatja; új thrillerje a titokról szól, de híján van mindennemű titokzatosságnak.

Az amerikai horror újraélesztette a gonoszt, sőt William Friedkin 1973-as Ördögűzője (címszereplője épp Max von Sydow!) elismert alapfilmmé vált a műfajban.

A hétköznapi ember képét magára öltő ördög azóta a félelemkeltés legbanálisabb és legtöbbször használt megoldása lett, az alkotók most is megkímélték magukat attól a fáradságtól, hogy a gonoszság motivációját kitalálják. Fraser C. Heston horrorja már a paródia határát súrolja: a végső hepiendben mintha a Csupasz pisztoly stadionos halleluláját látnánk viszont. A rendező próbálkozása épp oly sikertelen, akár az ördög küldetése ebben a filmben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/07 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=115