KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/március
• Grunwalsky Ferenc: Andrej Tarkovszkij
• Kovács András Bálint: Az idő betegsége Tarkovszkij Nosztalgiája
• Szilágyi Ákos: Az idő betegsége Tarkovszkij Nosztalgiája
• N. N.: Andrej Tarkovszkij filmjei
• Báron György: Léhán, komolyan Magyar film, 1986
• N. N.: A MUOSz Filmkritikusi Szakosztályának díjai
• Lukácsy Sándor: Gyász-zsoltár, (félig) gyerekhangon Elysium
• Barna Imre: „Nagy átverések folynak itt” Vakvilágban
• Kósa Ferenc: A Béres-ügy Naplójegyzetek
• Nagy László: Megszületett Híradás egy ígéretes hatású szerről
• N. N.: Az utolsó szó jogán Potréfilm dr. Béres Józsefről
• Bikácsy Gergely: A tájfun szeme Nantes
LÁTTUK MÉG
• Waszlavik László: Magic – Varázslat (A Queen Budapesten)
• Nóvé Béla: Veszélyes őrjárat
• Schubert Gusztáv: Nő a volánnál
• Ardai Zoltán: Sárga Haj és az Arany Erőd
• Nagy Zsolt: Asterix, a gall
• Baló Júlia: Szikét kérek!
• Tamás Amaryllis: Békés ég
• Mannhardt András: A gésa
• Nagy Zsolt: Rock Rióban
• Schreiber László: Hajnalcsillag
• Nóvé Béla: Kakukk a sötét erdőben
TELEVÍZÓ
• Kazovszkij El: Mnouchkine Molière-je avagy a színház és Jákob létrája
KRÓNIKA
• Schubert Gusztáv: Cary Grant (1904–1986)

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Babette lakomája

Schubert Gusztáv

 

Babette a háborúból jön. A párizsi kommün után, férjét, fiát elveszítve menekül önkéntes száműzetésbe a zordon jütlandi partvidékre, hogy ott két szelíd vénkisasszony derék házvezetőnője és megkísértője legyen. Merthogy évtizednyi önmegtartóztatás után csak erőt vesz rajta délvidéki természete, igazi párizsi lakomával lepi meg puritán házigazdáit és pártfogoltjaikat. A lepényhalhoz, köleskásához, hidegvízhez szokott lutheránus gyomrokat teknősbékalevessel, tésztában sütött fürjecskével, Dom Pérignon pezsgővel és amontilladóval traktálni, ez bizony ördögi incselkedés. Nem az első az egyszerűségre szoktatott lelkészlányok életében. Az ördög kétszer is megjelent már nekik: egyiküknek fess lovastiszt képében, a másiknak egy bozontos szemöldökű francia hőstenor és alkalmi énektanár szájával ígérgetett fényes párizsi karriert. Mindkétszer alulmaradt. Babette lakomája az első sikeres ördögi kísértés. És egyben az utolsó is, mert immár nincs kit a szenvedélyek táncába vinni, a kisasszonykák élete elsuhant; tisztesen, szürkén, unalmasán. A kalandvágyó dán írónő, Karen Blixen szemében: jóvátehetetlenül bűnösen. Mert aki gyönyörtől, szenvedéstől megszeppenve távoltartja magát az emberektől, az nem is él, sorstalan, akár az angyalok. Így igaz, de lesz-e, aki a szüfrazsett kritikát a legmocskosabb század végén megszívlelheti. Innen nézve a két nővér eseménytelen élete nem bűnös mulasztás, hanem kivételes szerencse. A Babette lakomája gúnyos sors-anekdotából így lesz mára aranykori idill. A békebeli iróniához békeidő is kellene.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/08 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4408