KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/március
• Grunwalsky Ferenc: Andrej Tarkovszkij
• Kovács András Bálint: Az idő betegsége Tarkovszkij Nosztalgiája
• Szilágyi Ákos: Az idő betegsége Tarkovszkij Nosztalgiája
• N. N.: Andrej Tarkovszkij filmjei
• Báron György: Léhán, komolyan Magyar film, 1986
• N. N.: A MUOSz Filmkritikusi Szakosztályának díjai
• Lukácsy Sándor: Gyász-zsoltár, (félig) gyerekhangon Elysium
• Barna Imre: „Nagy átverések folynak itt” Vakvilágban
• Kósa Ferenc: A Béres-ügy Naplójegyzetek
• Nagy László: Megszületett Híradás egy ígéretes hatású szerről
• N. N.: Az utolsó szó jogán Potréfilm dr. Béres Józsefről
• Bikácsy Gergely: A tájfun szeme Nantes
LÁTTUK MÉG
• Waszlavik László: Magic – Varázslat (A Queen Budapesten)
• Nóvé Béla: Veszélyes őrjárat
• Schubert Gusztáv: Nő a volánnál
• Ardai Zoltán: Sárga Haj és az Arany Erőd
• Nagy Zsolt: Asterix, a gall
• Baló Júlia: Szikét kérek!
• Tamás Amaryllis: Békés ég
• Mannhardt András: A gésa
• Nagy Zsolt: Rock Rióban
• Schreiber László: Hajnalcsillag
• Nóvé Béla: Kakukk a sötét erdőben
TELEVÍZÓ
• Kazovszkij El: Mnouchkine Molière-je avagy a színház és Jákob létrája
KRÓNIKA
• Schubert Gusztáv: Cary Grant (1904–1986)

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Négybalkezes

Lajta Gábor

Egy nagyszerű színész (Gérard Depardieu) és egy gumirugalmasságú komikus (Pierre Richard) véletlen találkoztatása a mozivásznon vajon biztos siker? Francis Veber szerint igen, mert immár a harmadik, kísértetiesen hasonló elemekből építkező gengszterkomédiát forgatta le velük. A Balfácán és a Balekok után a cím-mániában szenvedő magyar moziforgalmazás bemutatja a Négybalkezest is.

Mit várhatunk két ennyire különböző stílusú színésztől? Szerepük szerint összebarátkoznak ugyan, de alakításuk bizony csöppet sem idomul egymáshoz. Depardieu mintha nem értené, mire „megy ki a játék”, Pierre Richard pedig úgy mozog társa szemvillanásokkal teremtett atmoszférájában, mint Miki egér egy világháborús híradórészletbe montírozva.

A francia film magas szőke férfija, Pierre Richard legjobb alakításait klasszikus habostorta-filmekben nyújtja – ez egyáltalán nem lekicsinylés –; lenyűgöző akrobatikus képességekkel és szakadatlan rekeszizom-bombázással.

Francis Veber ennél többre vágyott. A geg-találatok közti hosszúra nyúlt tűzszünetekben gyerekkönny és vér csordogál, tüskés férfibarátság szövődik a nehézsúlyú gengszter és a szerencsétlen kisember között egy bankrablás és egy csöpp kislány körüli huzavonában.

Sok ez egyszerre. S hogy a feszélyezően könnycsalogató helyzetekben néha mégis majdnem meghatódunk? Hiába, egy hajszálon múlik minden.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/01 63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4871