KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/március
• Grunwalsky Ferenc: Andrej Tarkovszkij
• Kovács András Bálint: Az idő betegsége Tarkovszkij Nosztalgiája
• Szilágyi Ákos: Az idő betegsége Tarkovszkij Nosztalgiája
• N. N.: Andrej Tarkovszkij filmjei
• Báron György: Léhán, komolyan Magyar film, 1986
• N. N.: A MUOSz Filmkritikusi Szakosztályának díjai
• Lukácsy Sándor: Gyász-zsoltár, (félig) gyerekhangon Elysium
• Barna Imre: „Nagy átverések folynak itt” Vakvilágban
• Kósa Ferenc: A Béres-ügy Naplójegyzetek
• Nagy László: Megszületett Híradás egy ígéretes hatású szerről
• N. N.: Az utolsó szó jogán Potréfilm dr. Béres Józsefről
• Bikácsy Gergely: A tájfun szeme Nantes
LÁTTUK MÉG
• Waszlavik László: Magic – Varázslat (A Queen Budapesten)
• Nóvé Béla: Veszélyes őrjárat
• Schubert Gusztáv: Nő a volánnál
• Ardai Zoltán: Sárga Haj és az Arany Erőd
• Nagy Zsolt: Asterix, a gall
• Baló Júlia: Szikét kérek!
• Tamás Amaryllis: Békés ég
• Mannhardt András: A gésa
• Nagy Zsolt: Rock Rióban
• Schreiber László: Hajnalcsillag
• Nóvé Béla: Kakukk a sötét erdőben
TELEVÍZÓ
• Kazovszkij El: Mnouchkine Molière-je avagy a színház és Jákob létrája
KRÓNIKA
• Schubert Gusztáv: Cary Grant (1904–1986)

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Vissza a jövőbe

Sulykos Ilona

 

Mi történik velünk holnap, egy év múlva, mi lesz a sorsunk néhány évtizeddel később, vagy éppen milyen volt az élet korábban, a történelmi múltban – ez a kérdés állandóan izgat bennünket. Tudják ezt a sci-fi írók is, számos műnek – közöttük már klasszikussá váltaknak (Wells, Bulgakov) – tárgya az időutazás. A Vissza a jövőbe című amerikai film csodabogár-professzora is feltalálja az időgépet, mely kísérletező életének egyetlen működőképes találmánya.

Zemeckis nálunk legutóbb bemutatott filmje, A smaragd románca volt.

Mostani mozidarabja Spielberg produceri közreműködésével született, s magán viseli mindkét filmiparos kézjegyét. A film egy amerikai kisvárosban játszódik, főhőse egy átlagteenager, Martin, az ő öreg barátja a fent említett professzor. Az időgép kipróbálásakor egy véletlen folytán a fiú kerül vissza a múltba.

A film bővelkedik az időutazás-adta komikus helyzetekben, szellemes ötletekben. Nem hagyja ki például azt a poént sem, melyben Reagan, a színészből lett államfő a nevetség tárgya. Mivel egy idő után kezd áttekinthetetlenné válni a történet, az újabb és újabb fordulatok kényszere miatt türelmetlenkedve várjuk a végkifejletet. Pedig kár a túlbonyolított cselekményért, mert a film több a fordulatos sci-finél. Martin akaratlan közreműködésével ugyanis megváltozott a múlt, ezzel a jövő, akarom mondani a jelen. Később olyan sikeresen állítja vissza a valóság megbillent egyensúlyát, hogy amikor „visszatér a jövőbe, hihetetlen dolgokat tapasztal: alig ismer rá saját családjára. Egy esemény, egy találkozás, sőt még egy gesztus is mily meghatározó lehet! Néha egész életünkre eldöntheti sorsunkat. A történetnek ez a rétege – a másik emberre kevéssé odafigyelő korunkban – mélyebb pszichológiai régiókba vezet. Ám ha ezen valaki nem akar nagyon elgondolkodni, annak is felhőtlen másfél órát kínál a film.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/10 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5192