KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/március
• Grunwalsky Ferenc: Andrej Tarkovszkij
• Kovács András Bálint: Az idő betegsége Tarkovszkij Nosztalgiája
• Szilágyi Ákos: Az idő betegsége Tarkovszkij Nosztalgiája
• N. N.: Andrej Tarkovszkij filmjei
• Báron György: Léhán, komolyan Magyar film, 1986
• N. N.: A MUOSz Filmkritikusi Szakosztályának díjai
• Lukácsy Sándor: Gyász-zsoltár, (félig) gyerekhangon Elysium
• Barna Imre: „Nagy átverések folynak itt” Vakvilágban
• Kósa Ferenc: A Béres-ügy Naplójegyzetek
• Nagy László: Megszületett Híradás egy ígéretes hatású szerről
• N. N.: Az utolsó szó jogán Potréfilm dr. Béres Józsefről
• Bikácsy Gergely: A tájfun szeme Nantes
LÁTTUK MÉG
• Waszlavik László: Magic – Varázslat (A Queen Budapesten)
• Nóvé Béla: Veszélyes őrjárat
• Schubert Gusztáv: Nő a volánnál
• Ardai Zoltán: Sárga Haj és az Arany Erőd
• Nagy Zsolt: Asterix, a gall
• Baló Júlia: Szikét kérek!
• Tamás Amaryllis: Békés ég
• Mannhardt András: A gésa
• Nagy Zsolt: Rock Rióban
• Schreiber László: Hajnalcsillag
• Nóvé Béla: Kakukk a sötét erdőben
TELEVÍZÓ
• Kazovszkij El: Mnouchkine Molière-je avagy a színház és Jákob létrája
KRÓNIKA
• Schubert Gusztáv: Cary Grant (1904–1986)

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Fele-barát-nőm

Sneé Péter

 

„Fakó minden teória, s a lét arányló fája zöld.” Hányan idézték már Goethe maximáját a Faustból, aminek jegyében egykor a cseh „új hullámosok” is lázadtak az életet mesterkélt szabályokba törni akaró igyekezet ellen. A társai közül legtöbbet forgató Karel Kachyna új filmjében ismét visszatér ehhez az „aranyigazsághoz”. Bőven árad művéből a humor, s fel-felcsillannak a néhai groteszk kedves színei. Csupán szelídebben, tartózkodóbb játékossággal, mint a Szekérrel Bécsbe vagy az Éljen a köztársaság! idején. S ettől csöndes, lemondó szomorúság lengi át a filmet.

Mert a mostoha körülmények ellenére is ezernyi édességet kínáló hétköznapi lét mégsem virul tán eléggé ahhoz, hogy eltüntesse a koptatott frázisokat, hogy eltakarja a szemetes utcákat, hol a sétálókat jobban izgatja a szerelem vagy a sör, mint az erkölcs mankóival megtámogatott nagy célok regimentje. „Minden lehet!” – álmélkodik a megszállott Ruzička mérnök (Jiří Menzel kiváló alakításában), amikor csodálatosképpen valami mégis sikerül neki. A vak szerencse röpíti a gyárkapun kívülre – jó- vagy balsorsára? – Fandyt is, a film ifjú hősét (Miroslav Starý játssza nagy átéléssel), aki több érzékenységgel és értelemmel bír annál, semhogy kirekeszthesse figyelme köréből a tényeket, s fiatalabb még, mintsem fáradtan beletörődjék helyzetébe.

A sok hóbortossá fajult egyéniséget zavartan, de beavatkozásra készen méregetik portások, őrök, edzők: vajon mire készülnek épp? Holott ők maradni szeretnének legföljebb, kényelmes, meleg kuckójukban.

A film egyetlen igazi gyengéje a történetet keretező és eredetileg bizonyára ironikus dalocska riasztóan bugyuta magyarítása lett.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1985/02 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6203