KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/március
• Grunwalsky Ferenc: Andrej Tarkovszkij
• Kovács András Bálint: Az idő betegsége Tarkovszkij Nosztalgiája
• Szilágyi Ákos: Az idő betegsége Tarkovszkij Nosztalgiája
• N. N.: Andrej Tarkovszkij filmjei
• Báron György: Léhán, komolyan Magyar film, 1986
• N. N.: A MUOSz Filmkritikusi Szakosztályának díjai
• Lukácsy Sándor: Gyász-zsoltár, (félig) gyerekhangon Elysium
• Barna Imre: „Nagy átverések folynak itt” Vakvilágban
• Kósa Ferenc: A Béres-ügy Naplójegyzetek
• Nagy László: Megszületett Híradás egy ígéretes hatású szerről
• N. N.: Az utolsó szó jogán Potréfilm dr. Béres Józsefről
• Bikácsy Gergely: A tájfun szeme Nantes
LÁTTUK MÉG
• Waszlavik László: Magic – Varázslat (A Queen Budapesten)
• Nóvé Béla: Veszélyes őrjárat
• Schubert Gusztáv: Nő a volánnál
• Ardai Zoltán: Sárga Haj és az Arany Erőd
• Nagy Zsolt: Asterix, a gall
• Baló Júlia: Szikét kérek!
• Tamás Amaryllis: Békés ég
• Mannhardt András: A gésa
• Nagy Zsolt: Rock Rióban
• Schreiber László: Hajnalcsillag
• Nóvé Béla: Kakukk a sötét erdőben
TELEVÍZÓ
• Kazovszkij El: Mnouchkine Molière-je avagy a színház és Jákob létrája
KRÓNIKA
• Schubert Gusztáv: Cary Grant (1904–1986)

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A csendestárs

Hegedűs Tibor

Ez az angol – Kanadában forgatott – Csendestárs nem „kegyetlen krimi”, csak kegyetlenkedő. A számszerűleg nem sok, de annál ízléstelenebb szadista jelenetek kizárólag arra szolgálnak, hogy az el-ellankadó forgatókönyv üresjáratait kitöltsék, s Daryl Duke rendező tehetetlenségét leplezzék. (Levágott női fej kihalászása egy akváriumból stb.) Minden igyekezet meddő marad, a film lehangolóan primitív, jóllehet három ismert – színésznek sem akármilyen – sztár közreműködésével próbálták fölpumpálni. Egy gyöngébb Bergman-filmben (Érintés) – és egy középszerűen elkészített Chandler-krimiben (A hosszú búcsú) – már megismert Elliott Gould, továbbá Christopher Plummer és Susannah York igyekszik menteni, ami menthető, láthatóan jobb meggyőződésük ellenére; de játékukhoz hiányzik a szükséges bázis, amiről elrugaszkodhatnának. Még Gould a legszerencsésebb, mert banktisztviselőjének figurája legalább „fejlődik” – igaz, immorális irányban. A film azért is viszolyogtat némileg, mert bár nincs becsületes, „pozitív” hőse, mégis azt a látszatot akarja kelteni, hogy van, s mennybe meneszti a rablótól rabló hivatalnokot.

Avatott mester egyébként megfelelően modellálhatta volna a többféleképpen gyúrható alapsztorit. Hitchcock alkalmasint könnyedén groteszk, elegáns mulatságot kerekítene a hivatásos rablógyilkos és a tőle sápot húzó ravaszdi tisztviselő személyes párharcából, s vagy csúfolódó fintort vágott volna hozzá, vagy levonta volna (kajánul) a cinikus tanulságot cinizmusunkról. De Hitchcock meghalt, élő utódja nincs.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/06 39. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7840