KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/március
• Grunwalsky Ferenc: Andrej Tarkovszkij
• Kovács András Bálint: Az idő betegsége Tarkovszkij Nosztalgiája
• Szilágyi Ákos: Az idő betegsége Tarkovszkij Nosztalgiája
• N. N.: Andrej Tarkovszkij filmjei
• Báron György: Léhán, komolyan Magyar film, 1986
• N. N.: A MUOSz Filmkritikusi Szakosztályának díjai
• Lukácsy Sándor: Gyász-zsoltár, (félig) gyerekhangon Elysium
• Barna Imre: „Nagy átverések folynak itt” Vakvilágban
• Kósa Ferenc: A Béres-ügy Naplójegyzetek
• Nagy László: Megszületett Híradás egy ígéretes hatású szerről
• N. N.: Az utolsó szó jogán Potréfilm dr. Béres Józsefről
• Bikácsy Gergely: A tájfun szeme Nantes
LÁTTUK MÉG
• Waszlavik László: Magic – Varázslat (A Queen Budapesten)
• Nóvé Béla: Veszélyes őrjárat
• Schubert Gusztáv: Nő a volánnál
• Ardai Zoltán: Sárga Haj és az Arany Erőd
• Nagy Zsolt: Asterix, a gall
• Baló Júlia: Szikét kérek!
• Tamás Amaryllis: Békés ég
• Mannhardt András: A gésa
• Nagy Zsolt: Rock Rióban
• Schreiber László: Hajnalcsillag
• Nóvé Béla: Kakukk a sötét erdőben
TELEVÍZÓ
• Kazovszkij El: Mnouchkine Molière-je avagy a színház és Jákob létrája
KRÓNIKA
• Schubert Gusztáv: Cary Grant (1904–1986)

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Őrült nők ketrece

Hegedűs Tibor

Egy Feydeau és Courteline nyomdokain haladó hamisítatlan francia bohózattal van dolgunk, amit az tesz érdekessé, hogy hősei homoszexuálisok. Könnyű őket – túlságosan is könnyű – kigúnyolni, nevetségessé tenni. Jean Poiret színdarabja (Párizsban 500-szor ment telt házzal) elkerülte az alpári gúnyt, s ezt a kényes egyensúlyt Edouard Molinaro is megőrizte a mozi vásznán (jó passzban van, emlékezzünk csak A bajkeverő hibátlan rendezésére). A sikeres bulvárkomédiából adaptált film címe egyébként kettős értelmű: voltaképpen egy speciális törzsközönségű lokál elnevezése, melynek műsorában kizárólag travesztiták szerepelnek.

A sztár, Albert, a tulajdonos Renato Baldi húsz éve hűséges élettársa. Baldi azonban valaha nős volt, és felcseperedett fia nősülni készül. Választottja nem más, mint az Erényvédő Liga elnökének lánya. Az örömszülők meg akarják látogatni leendő vejük családját; a botrányt így aligha lehet elkerülni. Baldi hajdani neje ugyan kész a Riviéráról a helyszínre robogni, hogy eljátssza az anya szerepét, de késik, és Albert „ugrik be” a helyére.

Molinaro Baldi szerepére Ugo Tognazzit szemelte ki. E kiváló művész bölcs humorú, apró nüanszokra épített, visszafogott, abszolút „realista” játéka nemcsak a sztori dramaturgiailag vaskosnak vélhető fordulatait hitelesíti, de – ami fontosabb – a címben rejlő másik értelmet is fölfedi. Azt, hogy ezek az „őrült nők” és a hozzájuk hasonlók ma is ketrecben vannak, mutogatni való majmok a morális rend börtönében. És ezzel a fergeteges komédiába mind ő, mind a kiszolgáltatottságát többször is leleplező Serrault, Albert alakítója, némi kesernyés ízt kever.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/03 41-42. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7949