KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/április
• Kornis Mihály: A krízis – és a divatja
• Nóvé Béla: Happening helikopter-huzatban
• Reményi József Tamás: Both Benedek emlékműve Hajnali háztetők
• Székely Gabriella: Input – output Csók, anyu
• Lukácsy Sándor: Mit takar el a fügefalevél? Banánhéjkeringő
• Pošová Kateřina: Túl sok a színes csomagolás Beszélgetés Jiří Menzellel
• Koltai Ágnes: Hit, remény, félelem O-bi, O-ba, avagy a civilizáció vége
• Matos Lajos: Vigyázat! Jön a habverő! Gyilkos robotok
• Bikácsy Gergely: Don Quijote győzelme Buñuel Mexikóban
MÉDIA
• György Péter: Reklámkorszak Remlámfilm
• Lajta Gábor: Mona Lisa szereti a banánt Reklám és művészet
• Koltai Ágnes: „Gondolkodjon, érdemes!” A magyar reklámfilmekről
• Szemadám György: A rek-lám-fil-mek fon-to-sak! Reklámfilm
LÁTTUK MÉG
• Nagy Zsolt: Silverado
• Vida János Kvintus: Esti eső
• Hegyi Gyula: A tuareg bosszúja
• Baló Júlia: Szerepcsere
• Farkas Ágnes: Éden akció
• Faragó Zsuzsa: Csulandra
• Faragó Zsuzsa: Rám zuhant az éjszaka
• Tamás Amaryllis: Emlékek, emlékek
• Gáti Péter: Bagoly mondja verébnek
• Tamás Amaryllis: Becéző szavak
KÖNYV
• Báron György: Egy szerelem krónikája
KRÓNIKA
• N. N.: Levélváltás az amatőrfilmről

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Haláli fegyver

Sneé Péter

Tréfás, torzító utánzatot – miként a paródia meghatározása követelné – csupán teljes és ép dolgokról készíthetünk, melyek eléggé tartalmasak ahhoz, hogy legyen mit kifordítanunk belőlük. Az önmagukban fogyatékos, és lényegük szerint hiányos teremtményei ezen világnak inkább szánalmat keltenek, semmint jó mulatságot ígérjenek. Hálás kifigurázni az üresfejű pöffeszkedőt például, hiszen az többet mutatna magáról, mint ami valójában, leleplezése felszabadító hatású tehát, de mit álcázunk le az ostobaságával hivalkodó esetében?

Karikírozni a thrillert mint szerencsétlen műfajt persze kegyes jó szándékra vall: megmutatnánk, mennyire panelekből épült az egész, s közelebbről szemügyre véve milyen groteszkek egyes elemei, lett légyenek bármelyik elhíresült iskoladarabjukból kiemeltek is az Elemi ösztöntől a Tini nindzsa teknőcökön át a bárányok hallgatásáig, egyetlen bibéje e törekvésnek az, hogy merőben fölösleges. Aki hisz a tűzharcban lekaszabolt gengszterek kádáverhegye fölött nyugodtan átlépő zsaru rezzenéstelen, hideg tekintetének, az ettől sem lesz okosabb, legföljebb bosszankodik majd, amikor az ígéretes tócsáról kiderül, hogy nem felszakadt erekből, hanem mindössze egy szétlőtt ketchuposüvegből csöpög alá. Aki pedig agyának leradírozása végett bámulja a mozivásznat, annak úgyis mindegy, egyedül az a fontos néki, hogy mozogjon a kép, és végre ne azon kelljen gondolkodnia kényszeresen, másnap milyen munkát talál.

Mindketten szaporán, nagy kortyokban nyelik a közhelyekből pancsolt koktélt, és csak kevéssé elemeznék, melyik ízkomponens honnét való. Különösebben nem is volna mit analizálniuk, hiszen a pultnál beérték közönséges csereberével: az édes helyébe keserűt, a savanyúéba sósat löttyintettek, az eredmény gyanúsan emlékeztet az eredetire – blődli.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/10 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1104