KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/április
• Kornis Mihály: A krízis – és a divatja
• Nóvé Béla: Happening helikopter-huzatban
• Reményi József Tamás: Both Benedek emlékműve Hajnali háztetők
• Székely Gabriella: Input – output Csók, anyu
• Lukácsy Sándor: Mit takar el a fügefalevél? Banánhéjkeringő
• Pošová Kateřina: Túl sok a színes csomagolás Beszélgetés Jiří Menzellel
• Koltai Ágnes: Hit, remény, félelem O-bi, O-ba, avagy a civilizáció vége
• Matos Lajos: Vigyázat! Jön a habverő! Gyilkos robotok
• Bikácsy Gergely: Don Quijote győzelme Buñuel Mexikóban
MÉDIA
• György Péter: Reklámkorszak Remlámfilm
• Lajta Gábor: Mona Lisa szereti a banánt Reklám és művészet
• Koltai Ágnes: „Gondolkodjon, érdemes!” A magyar reklámfilmekről
• Szemadám György: A rek-lám-fil-mek fon-to-sak! Reklámfilm
LÁTTUK MÉG
• Nagy Zsolt: Silverado
• Vida János Kvintus: Esti eső
• Hegyi Gyula: A tuareg bosszúja
• Baló Júlia: Szerepcsere
• Farkas Ágnes: Éden akció
• Faragó Zsuzsa: Csulandra
• Faragó Zsuzsa: Rám zuhant az éjszaka
• Tamás Amaryllis: Emlékek, emlékek
• Gáti Péter: Bagoly mondja verébnek
• Tamás Amaryllis: Becéző szavak
KÖNYV
• Báron György: Egy szerelem krónikája
KRÓNIKA
• N. N.: Levélváltás az amatőrfilmről

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egy pisztoly eltűnik

Schubert Gusztáv

 

A diabetikus csokoládé, a nikotinmentes cigaretta, az alkoholnélküli sör, ha megcsúfoltságában nem is tartozik a legvonzóbb termékek közé, megtalálja fogyasztóit. A titoktalan bűnügyi film viszont aligha fogja kielégíteni a rejtélyes históriák kedvelőit. Borisz Grigorjev feltehetően izgalmas és eredeti művet kívánt készíteni a moszkvai alvilágról, a vegykonyhájából kikerülő gyógykrimivel azonban vajmi kevéssé teljesítette ezt a feladatot. A film első felét uraló aprólékos, mégis keveset mondó enumeráció vontatottabb annál, semhogy a későbbre időzített kalandokig – autós üldözés, tűzharc – ébren tarthatná a nézők érdeklődését. A fiaskó legfőbb oka, hogy a rendező a sematizmus meghaladásának receptjét ama túlontúl tágas műfajértelmezés jegyében keresi, mely Dosztojevszkijt is a krimiszerzők közé sorolja. A bűnügyi regény és film mindenekfelett logikai feladvány, egypólusú szerkezete nemigen alkalmas a bűnözés bonyolult erkölcsi, pszichikai és társadalmi hátterének megjelenítésére. A szűkös keretek között pontosan meg nem fogalmazható, kényszerűen torz kérdésekre csak áligazságokkal válaszolhat a szerző. A „bűnöző is ember” hirdeti az Egy pisztoly eltűnik, csakhogy ez a látszatra felvilágosult kijelentés üres, semmit sem mond a bűn természetéről (az emberéről se), ennélfogva használhatatlan; a film végső soron érvényben hagyja a sematizmus antihumánus bűnfelfogását.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/11 46-47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7282