KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/május
• Zalán Vince: AIDS, Csernobil és...? Nyugat-Berlin
• N. N.: Ami az enciklopédiákból kimaradt Vitaest Nyugat-Berlinben
• Gambetti Giacomo: Erkölcsi elégtétel Morónak
• Rubanova Irina: Gyilkosságok a katedrálisban
• Juhász Gyula: „Békévé oldja...” Én is jártam Isonzónál
• Ardai Zoltán: A csúf Paris almái Szépleányok
• Körner Éva: Az absztrakt és konkrét szobrász: Pauer Gyula
• Koltai Tamás: Ló is, darázs is Laura
• Klaniczay Gábor: Andy Warhol
• Nóvé Béla: Élet és idézet Távol Afrikától
• Melocco Miklós: A botrányos festő Caravaggio
• Ádám Péter: A legenda születése
LÁTTUK MÉG
• Fáber András: A sánta dervis
• Koltai Ágnes: Bolygók együttállása
• Bikácsy Gergely: Találkozás és búcsú
• Báron György: Kétségbeesve keresem Susant
• Baló Júlia: Elmenni, visszajönni
• Faragó Zsuzsa: A halált a hangyák hozzák
• Tamás Amaryllis: Utazások egy régi autómobilon
• Schreiber László: Én a vízilovakkal vagyok
• Farkas Ágnes: Gyermekkorunk tangója
• Kabai József: Vigyázat! Életveszély!
• Gáti Péter: Ellencsapás
VIDEÓ
• Timár Péter: Vitrinemben verik a tüntetőket Képernyő kontra filmvászon
KÖNYV
• Kézdi-Kovács Zsolt: A Larousse-filmlexikon – és mi

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Úton hazafelé

Bíró Péter

 

A kötelesség egy időre a városba szólítja a családot. Elhagyják hát szép tanyájukat, a gyerekek pajtásait, a két kutyát és a macskát pedig a szomszéd farmerre bízzák. Egy idő után az állatok úgy döntenek, ha nem jönnek értük, elindulnak maguk hazafelé.

Az út során a kutyák férfiasan tökéletesek, a macska nőies, időnként nyafog, de remekül ért a halfogáshoz. Mindhárman magától értetődő módon oldják meg a forgatókönyv által teremtett kényes helyzeteket. Közben eszünkbe sem jut, hogy a kialvatlan idomárokra és az ismétlésekbe lassan beleőrülő stábra gondoljunk. Számtalan viszontagság után a film amerikai viszonyok között is tekintélyes méretűnek tűnő hepiendben csúcsosodik ki.

Gyerek és kutya együtt vagy külön-külön még nem bukott meg filmvásznon, most sem fog, annál is kevésbé, mivel a produkció mögött Walt Disney-nek, az antropomorf állatok királyának tiszteletet parancsoló árnyéka magasodik.

Ha Jack London, Eric Knight, Kipling szelleme velük, ki ellenük? Az alkotók valamennyi vonatkozó mű tapasztalatának birtokában, biztos kézzel vezénylik le ezt az érzelgős, de tehetséges másfél órát, amely üdítő, aggályok nélküli szemérmetlenséggel vágja arcunkba üzenetét, miszerint a velős csonton kívül léteznek még olyan abszolút értékek ezen a világon, mint a bátorság, a hűség, a szeretet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/11 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1306