KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/május
• Zalán Vince: AIDS, Csernobil és...? Nyugat-Berlin
• N. N.: Ami az enciklopédiákból kimaradt Vitaest Nyugat-Berlinben
• Gambetti Giacomo: Erkölcsi elégtétel Morónak
• Rubanova Irina: Gyilkosságok a katedrálisban
• Juhász Gyula: „Békévé oldja...” Én is jártam Isonzónál
• Ardai Zoltán: A csúf Paris almái Szépleányok
• Körner Éva: Az absztrakt és konkrét szobrász: Pauer Gyula
• Koltai Tamás: Ló is, darázs is Laura
• Klaniczay Gábor: Andy Warhol
• Nóvé Béla: Élet és idézet Távol Afrikától
• Melocco Miklós: A botrányos festő Caravaggio
• Ádám Péter: A legenda születése
LÁTTUK MÉG
• Fáber András: A sánta dervis
• Koltai Ágnes: Bolygók együttállása
• Bikácsy Gergely: Találkozás és búcsú
• Báron György: Kétségbeesve keresem Susant
• Baló Júlia: Elmenni, visszajönni
• Faragó Zsuzsa: A halált a hangyák hozzák
• Tamás Amaryllis: Utazások egy régi autómobilon
• Schreiber László: Én a vízilovakkal vagyok
• Farkas Ágnes: Gyermekkorunk tangója
• Kabai József: Vigyázat! Életveszély!
• Gáti Péter: Ellencsapás
VIDEÓ
• Timár Péter: Vitrinemben verik a tüntetőket Képernyő kontra filmvászon
KÖNYV
• Kézdi-Kovács Zsolt: A Larousse-filmlexikon – és mi

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Apádra ütök

Kézai Krisztina

 

Apa csak egy van. Az is sok. Főleg, ha nincs humora, de van egy kibírhatatlan macskája, mindenféle gyanús fotók a házi szentélyben és még gyanúsabb foltok a múltjában. De a legnagyobb probléma: az istennek sem akarja férjhez adni a lányát.

Gregnek főleg az utóbbi okoz gondot: ő ugyanis ég a vágytól, hogy elvegye Pamet. És mivel Pam családjában a papa véleménye a döntő, Greg hősiesen belevág élete legszörnyűbb hétvégéjébe, hogy megkedveltesse magát apósával. Gondolom, a helyzet sokaknak ismerős, és kevesen emlékeznek vissza az első találkozásra könnyes szemmel. Az áhított cél érdekében ilyenkor mindenki vigyorog, dicséri a mama főztjét, helyesli a papa politikai nézeteit és többször is végighallgatja, milyen ennivaló volt szíve választottja abban a kis fodros ruhácskában, amit a harmadik születésnapján leöntött csokoládéval. Ennyi belefér. Greg azonban megdönti az összes rekordot: ez a helyes, kedves, jószándékú és nem túlságosan ostoba férjnek való röpke 48 óra alatt többször rombadönti a házat, átlag félóránként körberöhögteti magát és begyűjt több életveszélyes fenyegetést. Nyugodtabb pillanataiban a macska hajkurászása közben néha titokban elszív egy cigit a tetőn.

Mindez azonban logikusan és fokonként következik a helyzet abszurditásából. Nagy erőssége a filmnek, hogy végig sikeresen egyensúlyoz a „veled is megtörténhet”, a vérciki és az „ez azért már túlzás” között. Kint is vagyunk, bent is vagyunk: nézzük, mert ismerős, velünk is megtörtént, és nézzük, mert megnyugtató, hogy velünk nem történt meg.

Néha résztvevően felszisszenünk, idejétmúlt módon a szereplőkért röhögünk, nem a szereplők ellen. És ez akkor is újszerű lenne a jelen vígjátékai között, ha a film döcögős, erőltetett vagy sematikus lenne. De nem az.

A producer gratulálhat a főszereplőnek. Robert de Niro - Robert de Nirónak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/01 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3191