KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/május
• Zalán Vince: AIDS, Csernobil és...? Nyugat-Berlin
• N. N.: Ami az enciklopédiákból kimaradt Vitaest Nyugat-Berlinben
• Gambetti Giacomo: Erkölcsi elégtétel Morónak
• Rubanova Irina: Gyilkosságok a katedrálisban
• Juhász Gyula: „Békévé oldja...” Én is jártam Isonzónál
• Ardai Zoltán: A csúf Paris almái Szépleányok
• Körner Éva: Az absztrakt és konkrét szobrász: Pauer Gyula
• Koltai Tamás: Ló is, darázs is Laura
• Klaniczay Gábor: Andy Warhol
• Nóvé Béla: Élet és idézet Távol Afrikától
• Melocco Miklós: A botrányos festő Caravaggio
• Ádám Péter: A legenda születése
LÁTTUK MÉG
• Fáber András: A sánta dervis
• Koltai Ágnes: Bolygók együttállása
• Bikácsy Gergely: Találkozás és búcsú
• Báron György: Kétségbeesve keresem Susant
• Baló Júlia: Elmenni, visszajönni
• Faragó Zsuzsa: A halált a hangyák hozzák
• Tamás Amaryllis: Utazások egy régi autómobilon
• Schreiber László: Én a vízilovakkal vagyok
• Farkas Ágnes: Gyermekkorunk tangója
• Kabai József: Vigyázat! Életveszély!
• Gáti Péter: Ellencsapás
VIDEÓ
• Timár Péter: Vitrinemben verik a tüntetőket Képernyő kontra filmvászon
KÖNYV
• Kézdi-Kovács Zsolt: A Larousse-filmlexikon – és mi

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az ifjú Frankenstein

Nagy Zsolt

 

Na végre! – kapja fel a fejét a gyanútlan mozilátogató, épp ideje volt már átvenni egy Frankenstein-filmet. Csalódni talán nem fog, legfeljebb rezignáltán tudomásul veszi – nem először –, hogy a filmforgalmazás sajátos logikája és itthon bevett gyakorlata szerint a műfajparódia ismét előbb jutott el a közönséghez, mint maguk az eredeti művek. így volt ez a vámpír-, a horror-, a James Bond-filmek esetében is, most pedig megkaptuk Mel Brooks „bombasikert” ígérő, 1974-ben készült, stílszerűen fekete-fehérben forgatott Frankenstein-persziflázsát. (Azon tűnődöm, hogy vajon a Rocky Horror Picture Show című „klasszikus” alkotást, amely legalább féltucat műfajt figuráz ki és emellett önmagában is jó zenés film, e logika alapján miért nem vásároltuk meg?) De lássuk a pót-Frankensteint: Gene Wilder és Marty Feldman neve önmagában garancia egy jó komédiához, márpedig a Frankenstein-mítosz ebben a filmben – a komédia érdekében – súlyosan deformálódik. Noha e változat hűen követi az 1931-ben J. Whale által készített első Frankenstein-film történetét – még az egykori laboratóriumot is pontosan rekonstruálták – Mel Brooks néhány új szereplőt is kitalál, pl. Frau Blüchert vagy Dr. Frankenstein szeretőjét, illetve egyértelmű utalásokat tesz más mítoszokra (Erdély-Drakula, telihold-Farkasember), mindez nem válik a film előnyére. Ahogy a feliratozás sem képes visszaadni néhány valóban találó szójátékot, úgy vész el az eredeti mítosz döbbenetesen aktuális figyelmeztetése az ember teremtette technika elszabadulásának fenyegető réméről. Az egész filmet pedig – amelynek legalább három helyen vége lehetne – a szexualitásra kihegyezni stílustörés, a műfaj íratlan szabályainak megbocsáthatatlan semmibevétele, elszakad az eredeti mű szellemétől. Nagy kár, hogy ez az ígéretesen induló paródia olcsó hálószoba-komédiába fullad.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/07 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5240