KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/május
• Zalán Vince: AIDS, Csernobil és...? Nyugat-Berlin
• N. N.: Ami az enciklopédiákból kimaradt Vitaest Nyugat-Berlinben
• Gambetti Giacomo: Erkölcsi elégtétel Morónak
• Rubanova Irina: Gyilkosságok a katedrálisban
• Juhász Gyula: „Békévé oldja...” Én is jártam Isonzónál
• Ardai Zoltán: A csúf Paris almái Szépleányok
• Körner Éva: Az absztrakt és konkrét szobrász: Pauer Gyula
• Koltai Tamás: Ló is, darázs is Laura
• Klaniczay Gábor: Andy Warhol
• Nóvé Béla: Élet és idézet Távol Afrikától
• Melocco Miklós: A botrányos festő Caravaggio
• Ádám Péter: A legenda születése
LÁTTUK MÉG
• Fáber András: A sánta dervis
• Koltai Ágnes: Bolygók együttállása
• Bikácsy Gergely: Találkozás és búcsú
• Báron György: Kétségbeesve keresem Susant
• Baló Júlia: Elmenni, visszajönni
• Faragó Zsuzsa: A halált a hangyák hozzák
• Tamás Amaryllis: Utazások egy régi autómobilon
• Schreiber László: Én a vízilovakkal vagyok
• Farkas Ágnes: Gyermekkorunk tangója
• Kabai József: Vigyázat! Életveszély!
• Gáti Péter: Ellencsapás
VIDEÓ
• Timár Péter: Vitrinemben verik a tüntetőket Képernyő kontra filmvászon
KÖNYV
• Kézdi-Kovács Zsolt: A Larousse-filmlexikon – és mi

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A navigátor

Koltai Ágnes

Ez nem Buster Keaton és az ő csodahajója, csak egy ausztrál–új-zélandi misztikus kalandocska. Vincent Ward filmje négy esztendővel ezelőtt készült, Ausztráliában megnyerte az összes lehetséges filmdíjat, s sikerrel járt meg néhány európai fesztivált is. Ez a legtöbb, amit elmondhatunk róla; no meg azt, hogy messze már az ausztrál új hullám dicsősége. Hollywood elszippantotta a legtehetségesebb alkotókat, s lassacskán már csak a jó memóriájú filmtörténészek emlékeznek az ausztrál mozi egyszeri virágzására.

Hollywood egyébként Vincent Wardot is „megvette”, középkori Odisszeiája meghozta számára a filmipar legfontosabb elismerését: jegyzik az amerikai filmtőzsdén.

Ward egy – sci-fi mércével mérve – nehézkes történettel verekedte fel magát az ismeretlenségből. Dühöng a pestisjárvány nem sokkal a százéves háború után; egy kis kelta falu lakói sajátos ötlettel szeretnék elűzni a fekete halált: egy gyermek eszelős látomásának engedve felkerekednek, hogy kitűzzék a maguk eszkábálta keresztet a több mérföldnyi járásra fekvő katedrális csúcsára. A szent erő és az akarat minden pokoli kínt legyőz, még a kegyetlen időt és a történelmet is. Hőseink a kereszttel a mai Új-Zélandban bukkannak fel. Kis híján elüti őket egy eszeveszetten robogó kamion. Hiába, ez a hitehagyott modern világ semmit sem tisztel.

Ha már misztikum, csoda és megannyi filmtrükk: megnéztem volna a keresztre feszített kamiont.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/12 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=619