KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/május
• Zalán Vince: AIDS, Csernobil és...? Nyugat-Berlin
• N. N.: Ami az enciklopédiákból kimaradt Vitaest Nyugat-Berlinben
• Gambetti Giacomo: Erkölcsi elégtétel Morónak
• Rubanova Irina: Gyilkosságok a katedrálisban
• Juhász Gyula: „Békévé oldja...” Én is jártam Isonzónál
• Ardai Zoltán: A csúf Paris almái Szépleányok
• Körner Éva: Az absztrakt és konkrét szobrász: Pauer Gyula
• Koltai Tamás: Ló is, darázs is Laura
• Klaniczay Gábor: Andy Warhol
• Nóvé Béla: Élet és idézet Távol Afrikától
• Melocco Miklós: A botrányos festő Caravaggio
• Ádám Péter: A legenda születése
LÁTTUK MÉG
• Fáber András: A sánta dervis
• Koltai Ágnes: Bolygók együttállása
• Bikácsy Gergely: Találkozás és búcsú
• Báron György: Kétségbeesve keresem Susant
• Baló Júlia: Elmenni, visszajönni
• Faragó Zsuzsa: A halált a hangyák hozzák
• Tamás Amaryllis: Utazások egy régi autómobilon
• Schreiber László: Én a vízilovakkal vagyok
• Farkas Ágnes: Gyermekkorunk tangója
• Kabai József: Vigyázat! Életveszély!
• Gáti Péter: Ellencsapás
VIDEÓ
• Timár Péter: Vitrinemben verik a tüntetőket Képernyő kontra filmvászon
KÖNYV
• Kézdi-Kovács Zsolt: A Larousse-filmlexikon – és mi

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Csillaghullás

Greskovits Béla

 

Archaikus korok népei érintetlen ifjakat áldoztak a háború, a harag isteneinek. Ősrégi szokásuknak állítunk öntudatlanul emléket, valahányszor az „ártatlan”-t az „áldozat” jelzőjeként használjuk.

Talankin filmje arról szól, hogyan tette civilizációnk második világháborúja újra élővé e szókapcsolatnak a civilizáció előtti értelmét. A Csillaghullás hőse, Misa, ártatlan áldozat. Serdülő-katona, aki az iskolatáskát cserélte tölténytáskára, az ifjúkor álmait súlyos sebesülése lázálmaira. Érintetlen legényke, akiben már a film nyitó képsorában szentképpé magasztosul egy fájdalmas szép női arc, aki számára a mezítelen női test a fürdető asszonyok anyás testének emlékét jelenti, a szerelem pedig a gyermekkori egymásratalálás civakodó boldogságát.

Sebesülten, egy frontkórházban szembesül a ténnyel, hogy „férfivá” alázták az öldöklés és félelem poklában, mielőtt férfivá avathatták volna a szerelem szép, emberi szertartásaiban. E problematika megérdemel egy filmet. Egy, a Csillaghullásnál igényesebb és eredetibb filmet. Talankin – mintha eleve nem bízna választott tárgya saját belső gazdagságában, vagy a néző fogékonyságában, minduntalan a témán kívüleső szépségnek megidézésével tereli el figyelmünket amúgy is vontatott alkotása mondanivalójáról. Kamerája hosszú percekig méláz az alkonyi folyó lomha fenségén, elbámészkodik a romos házfalakon tanyát vert sárgás gombák és zöld penészfoltok Sztalkerből ismert esztétikumán, miközben kis kamasza elárvultan csetlik-botlik kidolgozatlan, erőtlen szerepében, tapasztalt katonatársai és a szerelemre éhes nőnemű ártatlanok között. Bensőbb és hitelesebb bizonyítékok híján főként a kislegény által, s a kislegényért hullatott könnyek érzékeltekik Misa sorsának tragédiáját. Csakhogy míg a kamaszos feszélyezettség szívszorító hátterének értő megjelenítése talán könnyet csalna a néző szemébe, a Csillaghullás könnyáradata csak feszélyezi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/11 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6600