KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/május
• Zalán Vince: AIDS, Csernobil és...? Nyugat-Berlin
• N. N.: Ami az enciklopédiákból kimaradt Vitaest Nyugat-Berlinben
• Gambetti Giacomo: Erkölcsi elégtétel Morónak
• Rubanova Irina: Gyilkosságok a katedrálisban
• Juhász Gyula: „Békévé oldja...” Én is jártam Isonzónál
• Ardai Zoltán: A csúf Paris almái Szépleányok
• Körner Éva: Az absztrakt és konkrét szobrász: Pauer Gyula
• Koltai Tamás: Ló is, darázs is Laura
• Klaniczay Gábor: Andy Warhol
• Nóvé Béla: Élet és idézet Távol Afrikától
• Melocco Miklós: A botrányos festő Caravaggio
• Ádám Péter: A legenda születése
LÁTTUK MÉG
• Fáber András: A sánta dervis
• Koltai Ágnes: Bolygók együttállása
• Bikácsy Gergely: Találkozás és búcsú
• Báron György: Kétségbeesve keresem Susant
• Baló Júlia: Elmenni, visszajönni
• Faragó Zsuzsa: A halált a hangyák hozzák
• Tamás Amaryllis: Utazások egy régi autómobilon
• Schreiber László: Én a vízilovakkal vagyok
• Farkas Ágnes: Gyermekkorunk tangója
• Kabai József: Vigyázat! Életveszély!
• Gáti Péter: Ellencsapás
VIDEÓ
• Timár Péter: Vitrinemben verik a tüntetőket Képernyő kontra filmvászon
KÖNYV
• Kézdi-Kovács Zsolt: A Larousse-filmlexikon – és mi

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szemben a világgal

Deli Bálint Attila

 

Talán valamiféle különös időszámítás az oka annak, hogy Jean-Luc Godard Charlotte és az ő Jules-je című filmjét, vagy Claude Chabrol filmjeit, az Unokafivéreket, melyet a televízió is sugárzott és A szép Serge-et immár a klasszikusok között találjuk? Hiszen ezek az alkotások alig valamivel több, mint húszesztendősek. Meghazudtolják korukat, ma is élvezhető mestermunkái annak a francia új hullámnak, mely – többek közt – Gérard Blain nevét is „bevitte” a köztudatba, sőt, aki A szép Serge címszerepével a világhír magaslataira érkezett.

Most, amikor Blain a kamera mögött foglal helyet, hogy mint a Szemben a világgal rendezője alakítson, láthatóan őriz valami nosztalgiát a „lázadó filmiskola” iránt. Feltehetően ezt leplezi, amikor filmjében a „matematizált” terrorista tragédiáját fogalmazza meg. A film főhőse, Pierre, ugyanis, mintha valamely dramaturgiai számítógép programja szerint veszítené el élete alapvető értékeit. A tragikus hős kész jellemként mutatkozik be már az első képsorban. Pierre a megszemélyesült totális tagadás. Persze, azért jó fiú is – a szomszéd nénik szerint. És ugyanígy látja a dolgot, habár némiképp más szemszögből, Pierre hidegen romlott homoszexuális rajongója, aki természetesen krőzus, amolyan párizsi módra.

Hősünk lépésről lépésre szorul a megváltó és bukást hozó tett felé. Tragikus társtalansága a francia társadalom körképével igazolt választás eredménye: az FKP eszerint kispolgár-nevelde, a diákmozgalmak ágálása kései gyerekeskedés, minden – úgymond – reális kompromisszum – önáltatás. Pierre tehát, amikor megöli „rajongóját”, a homoszexuális hajlamú nagyvállalkozót, nem „klasszikus” gyilkos, hanem végrehajt egy történelmileg már meghozott, de számára kivárhatatlan ítéletet.

Hogy mégsem szeretem Blain Pierre-jét, az talán azért van, mert nem ő választja a hajthatatlanságot, hanem a hajthatatlanság választja őt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/02 45. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6671