KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/május
• Zalán Vince: AIDS, Csernobil és...? Nyugat-Berlin
• N. N.: Ami az enciklopédiákból kimaradt Vitaest Nyugat-Berlinben
• Gambetti Giacomo: Erkölcsi elégtétel Morónak
• Rubanova Irina: Gyilkosságok a katedrálisban
• Juhász Gyula: „Békévé oldja...” Én is jártam Isonzónál
• Ardai Zoltán: A csúf Paris almái Szépleányok
• Körner Éva: Az absztrakt és konkrét szobrász: Pauer Gyula
• Koltai Tamás: Ló is, darázs is Laura
• Klaniczay Gábor: Andy Warhol
• Nóvé Béla: Élet és idézet Távol Afrikától
• Melocco Miklós: A botrányos festő Caravaggio
• Ádám Péter: A legenda születése
LÁTTUK MÉG
• Fáber András: A sánta dervis
• Koltai Ágnes: Bolygók együttállása
• Bikácsy Gergely: Találkozás és búcsú
• Báron György: Kétségbeesve keresem Susant
• Baló Júlia: Elmenni, visszajönni
• Faragó Zsuzsa: A halált a hangyák hozzák
• Tamás Amaryllis: Utazások egy régi autómobilon
• Schreiber László: Én a vízilovakkal vagyok
• Farkas Ágnes: Gyermekkorunk tangója
• Kabai József: Vigyázat! Életveszély!
• Gáti Péter: Ellencsapás
VIDEÓ
• Timár Péter: Vitrinemben verik a tüntetőket Képernyő kontra filmvászon
KÖNYV
• Kézdi-Kovács Zsolt: A Larousse-filmlexikon – és mi

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Zöldövezet

Sajóhelyi Gábor

 

Radev professzor, az ökológus (és a filmben a humánum birtokosa) következetesen érvényre szeretné juttatni tudománya, azaz élete igazságát. Magányos farkasként, csak hóbortos ötletnek ítélik terveit: akadályozzák meg a természet ily mértékű pusztítását. Amikor rangot, korlátozott hatalmat kap, minden emberinek hitt kapcsolata kollégáival, „barátaival” a fonákjára fordul, s tragikusan igazi mivoltát mutatja. Megkezdődik Radev kettős küzdelme: harc a simulé-kony és fondorkodó karrieristákkal, az angolszász eleganciájú manipulátorokkal; a kölyökkutya csaholású (esetenként gazdájukba harapó) szemforgató, modern Tartuffe-ökkel. A másik fronton pedig: küzdelem önmagával, igazságával, vagy ha tetszik: „monomániájával”.

A gépezet törvényszerűen maga alá temeti Radevet. A főhős nem egy személy tragédiáját képviseli, a film tragikusan kelet-közép európai értelmiségi modellt ábrázol. Láthatjuk, hogy a szenvedélyes igazságkeresés eredményét legfeljebb az alkoholelvonók ápolói, vagy az öngyilkosjelölteket egykedvűen begyűjtő pályaőrök ismerhetik meg.

Sajnálatos, hogy a film ezt a kiváló témát túl hosszan tárgyalja: 130 percből legalább ötvenet elvesz a sablonos operettábrázolás, valamint a sok ismétlődő gesztus. Az intés viszont jogos: nemcsak a természet, hanem emberi kapcsolataink is szennyesek, s a sok kompromisszumkötés közben elfeledjük lassan, hogy egyáltalán volt valaha lelkiismeretünk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1979/12 43. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8063