KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/május
• Zalán Vince: AIDS, Csernobil és...? Nyugat-Berlin
• N. N.: Ami az enciklopédiákból kimaradt Vitaest Nyugat-Berlinben
• Gambetti Giacomo: Erkölcsi elégtétel Morónak
• Rubanova Irina: Gyilkosságok a katedrálisban
• Juhász Gyula: „Békévé oldja...” Én is jártam Isonzónál
• Ardai Zoltán: A csúf Paris almái Szépleányok
• Körner Éva: Az absztrakt és konkrét szobrász: Pauer Gyula
• Koltai Tamás: Ló is, darázs is Laura
• Klaniczay Gábor: Andy Warhol
• Nóvé Béla: Élet és idézet Távol Afrikától
• Melocco Miklós: A botrányos festő Caravaggio
• Ádám Péter: A legenda születése
LÁTTUK MÉG
• Fáber András: A sánta dervis
• Koltai Ágnes: Bolygók együttállása
• Bikácsy Gergely: Találkozás és búcsú
• Báron György: Kétségbeesve keresem Susant
• Baló Júlia: Elmenni, visszajönni
• Faragó Zsuzsa: A halált a hangyák hozzák
• Tamás Amaryllis: Utazások egy régi autómobilon
• Schreiber László: Én a vízilovakkal vagyok
• Farkas Ágnes: Gyermekkorunk tangója
• Kabai József: Vigyázat! Életveszély!
• Gáti Péter: Ellencsapás
VIDEÓ
• Timár Péter: Vitrinemben verik a tüntetőket Képernyő kontra filmvászon
KÖNYV
• Kézdi-Kovács Zsolt: A Larousse-filmlexikon – és mi

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Törvénytelen törvény

Loránd Gábor

 

Számos professzor működött közre szaktanácsadóként Sztajkov történelmi filmjében. Nem tudom, érdemes volt-e drága idejüket erre vesztegetni. A film, amely a 20-as évek közepén Bulgáriában működő fasiszta Cankov-diktatúra áldozatainak kíván emléket állítani, két és fél órán keresztül a következő motívumokat ismételgeti, ritka és rövid szünetekkel: kommunista képviselő megy az utcán, rossz arcú bérgyilkos tízszer belelő. Kommunista képviselő a börtönben, rossz arcú pribék megfojtja; ellenállók sietnek illegális találkozóra, elfogják és agyonverik őket; ártatlan leánykát erőszakolnak meg a katonák; tiprás, akasztás, lelki gyötrés – majd mindez kezdődik elölről. Félreértés ne essék, valóban megtörtént és tragikus eseményeket idéz fel a film. De olyan egysíkúan, oly lapos, közhelyes dramaturgiával, hogy a monotonul ismétlődő borzalmak sivár unalomba fúlnak. A kommunista mozgalomról, lényegéről semmit sem árulnak el a nézőnek – a vezetők néhány minden eredetiséget nélkülöző, absztraktul ható kötelességszerűen „tálalt” politikai elveken rágódó vitájába nyerünk csak bepillantást. A fasizmus alatt sínylődő nép mindennemű reakciója rejtve marad (érezték is ezt a rendezők, úgy hogy bevágtak egy körülbelül 15 másodperces snittet, amelyben az egyik vezető munkásnőkkel látható egy gyár kapujában...). Szóval, a jó szándék kevés.. Mielőtt elfelejtem: a filmből megtudhatjuk, hogyan kell jóformán karcolás nélkül megúszni, ha egy székesegyház kupolája harminc méterről a fejünkre szakad.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1979/11 48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8093