KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/május
• Zalán Vince: AIDS, Csernobil és...? Nyugat-Berlin
• N. N.: Ami az enciklopédiákból kimaradt Vitaest Nyugat-Berlinben
• Gambetti Giacomo: Erkölcsi elégtétel Morónak
• Rubanova Irina: Gyilkosságok a katedrálisban
• Juhász Gyula: „Békévé oldja...” Én is jártam Isonzónál
• Ardai Zoltán: A csúf Paris almái Szépleányok
• Körner Éva: Az absztrakt és konkrét szobrász: Pauer Gyula
• Koltai Tamás: Ló is, darázs is Laura
• Klaniczay Gábor: Andy Warhol
• Nóvé Béla: Élet és idézet Távol Afrikától
• Melocco Miklós: A botrányos festő Caravaggio
• Ádám Péter: A legenda születése
LÁTTUK MÉG
• Fáber András: A sánta dervis
• Koltai Ágnes: Bolygók együttállása
• Bikácsy Gergely: Találkozás és búcsú
• Báron György: Kétségbeesve keresem Susant
• Baló Júlia: Elmenni, visszajönni
• Faragó Zsuzsa: A halált a hangyák hozzák
• Tamás Amaryllis: Utazások egy régi autómobilon
• Schreiber László: Én a vízilovakkal vagyok
• Farkas Ágnes: Gyermekkorunk tangója
• Kabai József: Vigyázat! Életveszély!
• Gáti Péter: Ellencsapás
VIDEÓ
• Timár Péter: Vitrinemben verik a tüntetőket Képernyő kontra filmvászon
KÖNYV
• Kézdi-Kovács Zsolt: A Larousse-filmlexikon – és mi

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Báránybőrben

Sneé Péter

Kit rémálom gyötör, ébredni vágyik. Arra viszont nem volt példa még ezidáig, hogy békésen szenderegjünk tőle, mint a Báránybőrben nézőterén, ahol a konfliktus kirobbanásakor fegyverdörgésre riadók kuncogásban törnek ki a szörnyű leszámolás láttán. Nem harsány nevetés csattan föl, amivel feszültségünkön oldanánk, amikor nem bírjuk tovább a rettenetet, hanem jól felismerhető vihánc hallik, s a megjegyzések záporoznak. Szó ami szó, a filmkészítés bizonyos szakismeretet követel, mert anélkül még egy rossz zsarolási sztorit sem lehet eladhatóvá tenni. Vágjon bármilyen visszataszító képet a szerencsétlen Rutger Hauer, Hollywood ügyeletes réme, amit előadatnak vele, azon csak bóbiskolhatunk, vagy somolyoghatunk legföljebb, miközben óránk számlapját fürkésszük a sötétben: mikor lesz már vége?

Annak idején a tekercsek sorsa ipari végfelhasználással zárult. Ha jól tudom, lakkbenzint készítettek belőlük. A modern nyersanyagok alkalmatlanok ilyesmire, tehát a mozgóképes produktumot bemutatják. Mindig. Nálunk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/05 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=873