KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/június
• Schubert Gusztáv: A rejtőzködő ember Robert Bresson portréjához
• N. N.: Robert Bresson filmjei
• Székely Gabriella: Verebek és emberek A moszkvai moziműsorból
• Margócsy István: Az Olvadás filmjei A negyvenegyedik és többiek
• Reményi József Tamás: A lelkiismeret receptje Gondviselés
• Koltai Tamás: Sorsdrámával a falon át Beszélgetés Maár Gyulával
• Michałek Bolesław: „Csak itthon tudok filmet csinálni” Beszélgetés Andrzej Wajdával
• Molnár Gál Péter: Szociológiai musical Tánckar
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Otthonkeresők Sanremo
• Kovács András Bálint: A kívülállás dühe Pécsi Amatőrfilmszemle
LÁTTUK MÉG
• Farkas Ágnes: A kicsi kocsi legújabb kalandjai
• Hirsch Tibor: Hubertusz vadászat
• Tamás Amaryllis: Álomszerelem
• Faragó Zsuzsa: 90 nap
• Nagy Zsolt: A cápa 2.
• Nagy Zsolt: Biztos halál
TELEVÍZÓ
• György Péter: Egy film Kassákról, de nem őérte
• Kassák Lajos: Gró Lajos portréjához
• Keserű Katalin: Nature morte és pfz
KÖNYV
• Koltai Ágnes: Amerikai ballada
POSTA
• Pálos Miklós: Addig is... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Addig is... Szerkesztői válasz

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Perlasca

Ágfalvi Attila

 

Giorgo Perlasca olasz marhakereskedőt 1944-ben Budapesten érte a nyilas hatalomátvétel. Noha annak idején a spanyol polgárháborúban a kommunisták ellen harcolt, náciellenes érzelmei miatt álnéven bujkálni kényszerült, menekülési kísérletei pedig drámai körülmények között sorra meghiúsultak, pedig vesztegetéssel, hamis útlevél vásárlásával és magas rangú pártfogók segítségével egyaránt megpróbálkozott. Aztán egy döbbenetes fordulattal és igazi talpraesett talján pimaszsággal üldözöttből zsidómentő spanyol diplomatává bűvészkedte át magát: bujdosásai során szembesülve a nyilas terror leírhatatlan és felfoghatatlan aljasságával, egy kétes eredetű, ámde magától Franco tábornoktól származó, nevére szóló iratot lobogtatva egyszerűen betört a háborús védettséget élvező spanyol nagykövetségre, diplomatává nyilvánította magát, és az igazi spanyol nagykövet távozása után annak szerepét átvéve színjátszástól, megvesztegetéstől, pofátlan hazudozástól és az állandó életveszélytől egyaránt vissza nem riadva (ráadásul a számára addigra már a spanyolok által biztosított egérutat, a svájci vízumot is elutasítva) zsidómentő magánakciókba kezdett. Közel ötezer ember köszönhette neki megmenekülését, mire a szovjet csapatok kifüstölték a nemzetvezető testvér utolsó gyilkosait is a fővárosból.

Ezt a valóban elképesztő történetet az olasz-magyar koprodukcióban készített film egyfajta jól ismert konzervatív, mutogatós-magyarázós, mindent a hiteltelenségig túldramatizáló filmnyelven mutatja be, míg a színészek a tőlük nyilván elvárt színpadiassággal, de egyes részletekben még így is átélhetően és megrendítően adják elő. A néző viszont csak a képzeletére hagyatkozhat, ha megpróbálja megérteni, hogyan és miféle indíttatásra tudhatta éppen ez a saját bevallása szerint is hétköznapi, az eseményekbe fatális véletlenek folytán belesodródó férfi a szinte már szürreálisan abszurd mértékű embertelenség közepette végbevinni mindazt, amire sajnos olyan kevesen voltak képesek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/10 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1609