KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/június
• Schubert Gusztáv: A rejtőzködő ember Robert Bresson portréjához
• N. N.: Robert Bresson filmjei
• Székely Gabriella: Verebek és emberek A moszkvai moziműsorból
• Margócsy István: Az Olvadás filmjei A negyvenegyedik és többiek
• Reményi József Tamás: A lelkiismeret receptje Gondviselés
• Koltai Tamás: Sorsdrámával a falon át Beszélgetés Maár Gyulával
• Michałek Bolesław: „Csak itthon tudok filmet csinálni” Beszélgetés Andrzej Wajdával
• Molnár Gál Péter: Szociológiai musical Tánckar
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Otthonkeresők Sanremo
• Kovács András Bálint: A kívülállás dühe Pécsi Amatőrfilmszemle
LÁTTUK MÉG
• Farkas Ágnes: A kicsi kocsi legújabb kalandjai
• Hirsch Tibor: Hubertusz vadászat
• Tamás Amaryllis: Álomszerelem
• Faragó Zsuzsa: 90 nap
• Nagy Zsolt: A cápa 2.
• Nagy Zsolt: Biztos halál
TELEVÍZÓ
• György Péter: Egy film Kassákról, de nem őérte
• Kassák Lajos: Gró Lajos portréjához
• Keserű Katalin: Nature morte és pfz
KÖNYV
• Koltai Ágnes: Amerikai ballada
POSTA
• Pálos Miklós: Addig is... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Addig is... Szerkesztői válasz

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kiss Kiss (Bang Bang)

Tamás Amaryllis

 

Stewart Sugg thriller-komédiaként reklámozott alkotásának igazi meglepetését nem a fergeteges rendezés, hanem a Chris Penn által hozott Bubba-remeklés jelenti. A Kiss Kiss (Bang Bang) tőle válik felejthetetlenné. Pedig Stellan Skarsgardot felülmúlni, önmagában sem kis színészi teljesítmény.

Chris Penn egy harminc körüli, betegesen elhízott, mentálisan ötéves férfit/fiút/óriáscsecsemőt játszik, aki még életében nem lépett ki a családi otthon falai közül. A sors úgy hozza, hogy „bébiszitteréül” szegődik egy alkoholista, kemény fickó: Felix. A nézőnek végig az az érzése, hogy Bubbát nem színész hozza, hanem valaki önmagát alakítja, aki anno nem egészségesnek született. Nem egy elliliomosodott lélekről van szó, hanem egy százhúsz kilós érzékeny és törékeny gyermeket látunk. Ártatlan és egyszerű. Megrendítően gyengéd. Bájos. Hatalma: a határtalan bizalom. Nem érdekből, nem haszonból, hanem szabadon bízik. Mindenkiben. Nem érte el a sikerhajhászás, az egymáson átgázolás légüres tere, a cinikus objektivizmus, a pszichikus devalváció. Könyvet lehetne írni arról, ahogy odabújik – a mélyhűtött valóságban élő – „bébiszitteréhez”, lángoló gyermekséggel, tiszta tekintettel. Nem színészi bűvészmutatvány ez a Szent Néző ájult ámulatát kivívandó, hanem a személyiség szabadon engedése. Én, a gyermek, aki gyenge vagyok, aki védelemre szorulok, szeretnék mindenkit védelmembe venni…

Kis is ez a Chris Penn alias Bubba? Bármilyen hihetetlen, de Sean Penn kisöccse, aki tizenhat évesen Coppola Rablóhalában debütált, és szakmai pályájának mélypontját követően Tarantino Kutyaszorítóban című filmjében érezte először úgy, hogy megjegyezhető a neve. A csendes években újrakezdte kick-boxing karrierjét, az amerikai bajnokkal, Don Wilsonnal is ringbe szállt. Mindezek után mit lehet mondani? – Benne voltam a csodában.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/04 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2533