KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/június
• Schubert Gusztáv: A rejtőzködő ember Robert Bresson portréjához
• N. N.: Robert Bresson filmjei
• Székely Gabriella: Verebek és emberek A moszkvai moziműsorból
• Margócsy István: Az Olvadás filmjei A negyvenegyedik és többiek
• Reményi József Tamás: A lelkiismeret receptje Gondviselés
• Koltai Tamás: Sorsdrámával a falon át Beszélgetés Maár Gyulával
• Michałek Bolesław: „Csak itthon tudok filmet csinálni” Beszélgetés Andrzej Wajdával
• Molnár Gál Péter: Szociológiai musical Tánckar
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Otthonkeresők Sanremo
• Kovács András Bálint: A kívülállás dühe Pécsi Amatőrfilmszemle
LÁTTUK MÉG
• Farkas Ágnes: A kicsi kocsi legújabb kalandjai
• Hirsch Tibor: Hubertusz vadászat
• Tamás Amaryllis: Álomszerelem
• Faragó Zsuzsa: 90 nap
• Nagy Zsolt: A cápa 2.
• Nagy Zsolt: Biztos halál
TELEVÍZÓ
• György Péter: Egy film Kassákról, de nem őérte
• Kassák Lajos: Gró Lajos portréjához
• Keserű Katalin: Nature morte és pfz
KÖNYV
• Koltai Ágnes: Amerikai ballada
POSTA
• Pálos Miklós: Addig is... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Addig is... Szerkesztői válasz

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Shaft

Köves Gábor

 

Megszületett a kifutó-film. Lássuk rögvest a definíciót: kifutó-filmnek nevezhetjük mindazon játékfilmnek tervezett alkotást, melyben bizonyos tényezők (slamposság, vérszegénység, stílushiány) szerencsétlen összjátéka folytán előtérbe tolakszik egy járulékos elem, esetünkben egy híres divattervező ruhakollekciója. Samuel L. Jackson személyében ideális modellre talált a divatkirály, Georgio Armani őszi-téli bőrkabát-kollekciójának bemutatására. Az Armani-modellek és Jackson párosítása a Shaft egyik fénypontja. Az afro-amerikai színészekre rásütött sztereotip szerepekkel szakító blaxploitation-irányzat, a hetvenes évek amerikai filmgyártásának e kevéssé ismert vonulata először kreált mozihősöket a színesbőrű közönségnek. Közülük is kiemelkedett Richard Roundtree Shaft felügyelője. Isaak Hayes főcímzenéjéből és Shaft figurájának vagánysággal elegy szexepiléből a blaxploitation emblematikus filmje született. A régi és új Shaft, teljesen fölöslegesen ugyan, de több ponton is kapcsolódik egymáshoz: Hayes ismét énekel (figyelem: a klip az igazi remake!), s Roundtree is feltűnik, mint az ifjabb Shaft nagybátyja-mentora. Mindez azonban csak elterelő hadművelet, mint ahogy a film első tíz perce is hiábavaló várakozásokat kelt: Shaft-Jackson, a zsaru, mutatós bőrkabátjában megérkezik a bűn helyszínére, egy trendy, belvárosi bárba. Belép az ajtón, mint cowboy a csehóba, és körülnéz. Feszülten pásztázó tekintete sorra veszi a rasszista felhangú gyilkosság esetleges tanúit. Ennyi és nem több, amit a filmtől kapunk: Jackson karizmájának felvillanását a film legelején és legvégén. Ami a köztes közel két órában történik, rutinmunka; a személyes bosszú, az akciózásra alkalmat adó nyomozás és a fennálló rendszer bírálatának (mekkora közhely!) unalmas fonata. Ez a Shaft már nem az a Shaft: húsz év alatt a hősből tucatáru lett.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/11 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3126