KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/június
• Schubert Gusztáv: A rejtőzködő ember Robert Bresson portréjához
• N. N.: Robert Bresson filmjei
• Székely Gabriella: Verebek és emberek A moszkvai moziműsorból
• Margócsy István: Az Olvadás filmjei A negyvenegyedik és többiek
• Reményi József Tamás: A lelkiismeret receptje Gondviselés
• Koltai Tamás: Sorsdrámával a falon át Beszélgetés Maár Gyulával
• Michałek Bolesław: „Csak itthon tudok filmet csinálni” Beszélgetés Andrzej Wajdával
• Molnár Gál Péter: Szociológiai musical Tánckar
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Otthonkeresők Sanremo
• Kovács András Bálint: A kívülállás dühe Pécsi Amatőrfilmszemle
LÁTTUK MÉG
• Farkas Ágnes: A kicsi kocsi legújabb kalandjai
• Hirsch Tibor: Hubertusz vadászat
• Tamás Amaryllis: Álomszerelem
• Faragó Zsuzsa: 90 nap
• Nagy Zsolt: A cápa 2.
• Nagy Zsolt: Biztos halál
TELEVÍZÓ
• György Péter: Egy film Kassákról, de nem őérte
• Kassák Lajos: Gró Lajos portréjához
• Keserű Katalin: Nature morte és pfz
KÖNYV
• Koltai Ágnes: Amerikai ballada
POSTA
• Pálos Miklós: Addig is... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Addig is... Szerkesztői válasz

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Balladák filmje II.

Székely Gabriella

 

A Gulyás testvérek bizonyára többször jártak Kallós Zoltán nyomában Erdélyben. Két évvel ezelőtti szép dokumentumfilmjük a Balladák filmje egy hosszú utazás személyesen megélt és feldolgozott élményeiről számolt be. Filmszociográfiájuk egy zárt világban élő sokajkú népesség lelkületét szólaltatta meg prózában és zenében, melyet nem tört meg sem a fondorlatos politika, sem a napi nyomorúság. A közösség természetes megtartó erejét sugároztatták a rendezők, egy bámulatos és utánozhatatlan életformáról tudósítottak, innen Európa közepéből. Portrékat festettek az élettől kacéran és csúfondárosan búcsúzó öregasszonyról, Rebi néniről, a több száz lejes büntetésekre fittyet hányó népénekesről, Gyuriról, Vilma néniről, aki ötvenkét éves korában tanult meg traktort vezetni.

A Balladák filmje most folytatódik. A második részben Gulyás Gyula és Gulyás János szorgalmas néprajzszakos hallgatókként temetést és keresztelőt forgatnak, kamerájuk táncra perdül a lakodalmon. Kallós Zoltán tudósként elmagyarázza, melyik zenei motívum hogyan változik a nemzetiségi dalokban, a szövegek hogyan módosulnak az egyes közösségek élményei alapján. Személyes életéről nem vall többé, nem meséli el, miért börtönözték be évekkel ezelőtt, ám azt igen, hogyan kutattak együtt Andrásfalvi Bercivel Erdélyben 1960-ban.

A kritikust balsejtelmek gyötrik mintha a Balladák filmjéből kiszorult felvételeket látná a vásznon. A Kallós Zoltán nyomában összegyűjtött filmes leletek bizonyára néprajzi kincsnek számítanak. A néprajz pedig valóban fontos tudomány, manapság különösen az, de nincs mindig feltétlenül köze a filmművészethez.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/03 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4073