KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/június
• Schubert Gusztáv: A rejtőzködő ember Robert Bresson portréjához
• N. N.: Robert Bresson filmjei
• Székely Gabriella: Verebek és emberek A moszkvai moziműsorból
• Margócsy István: Az Olvadás filmjei A negyvenegyedik és többiek
• Reményi József Tamás: A lelkiismeret receptje Gondviselés
• Koltai Tamás: Sorsdrámával a falon át Beszélgetés Maár Gyulával
• Michałek Bolesław: „Csak itthon tudok filmet csinálni” Beszélgetés Andrzej Wajdával
• Molnár Gál Péter: Szociológiai musical Tánckar
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Otthonkeresők Sanremo
• Kovács András Bálint: A kívülállás dühe Pécsi Amatőrfilmszemle
LÁTTUK MÉG
• Farkas Ágnes: A kicsi kocsi legújabb kalandjai
• Hirsch Tibor: Hubertusz vadászat
• Tamás Amaryllis: Álomszerelem
• Faragó Zsuzsa: 90 nap
• Nagy Zsolt: A cápa 2.
• Nagy Zsolt: Biztos halál
TELEVÍZÓ
• György Péter: Egy film Kassákról, de nem őérte
• Kassák Lajos: Gró Lajos portréjához
• Keserű Katalin: Nature morte és pfz
KÖNYV
• Koltai Ágnes: Amerikai ballada
POSTA
• Pálos Miklós: Addig is... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Addig is... Szerkesztői válasz

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Sárkány közbelép

Dániel Ferenc

 

Megtévesztőén szolid cím. Hogy közbelép? Talán inkább röpül, vágódik, lábbal előre robban; árnyékként oson, fittyet hány a gyarló gravitációnak „sárkány”-Bruce Lee, a nálunk ezidáig ismeretlen hongkongi karate-filmek sztárja. Pontosabban: a sztár emulzió-őrizte képmása; mert Bruce Lee a mitikus hírek szerint meghalt; öngyilkos lett vagy agyonhajszolták a karatés mozik özönében, nem tudni. A mozgóképet nézve örökéletűnek, rugalmasan fiatalnak s legyőzhetetlennek kellett volna maradnia. ugyanis másként csinálja, mint a többi karate-párbajhős. Azok (férfiak vagy nők, feketék, fehérek vagy sárgák) ha a jó oldalán küzdenek is, győzni akarnak, mutatványoskodnak, védekeznek, támadnak; a rosszak – bemocskolván a karate-szentélyt – vérre mennek és ölnek. Lí teste a belső összpontosítás eszköze, találatra edzett léleké; mondjam, hogy maga az igazság? Hogy a térbeli erővonalak, amelyeket pengeélű tenyerével, acélos lábfejével, szeme sugarával az ellenfeleire irányít, a törvény beteljesítésének pályái? No persze, csak a felvevőgép előtti páston, jól begyakorolt akrobaták, kaszkadőrök között.

Ez utóbbiak szám szerint lenyűgözően sokan vannak a vásznon. Robert Clouse rendező és producerei, amúgy amerikai módra nem gyötrik magukat a cselekmény túlbonyolításával; szinte bájos és lefegyverző, hogy semmit sem bonyolítanak, a pénzüket a látványba fektetik. Megéri. Inkább nézi az ember „szurkolóként” az ázsiai testgyakorlatok attrakcióit színesben, cinemaszkóp méretűn is telített vásznon, mintsemhogy így-úgy árnyalt, kissé megbolondított történetet kérjen számon. Ebben a, közegben logikát keresni időigényes lenne. Legalább száz válldobással kevesebb, kétszáz fejrúgással szegényebb, harminc párviadallal szűkösebb volna a mozi-mérkőzés, ha – tegyük fel – megindokolnák, miért invitálja addig jól elkülönített palotájába a tisztaság Harcosait az immanensen gonosz Hán.

Láthatunk üstben fortyogó kokaint, hát-tetoválást, dzsunkákat, tükörtermet, föld alatti börtönt, labirintust; hevített téglasor zúzását puszta ököllel, örömlányokat és testőrlányokat; repülő acéltűkkel trafált almákat, egzotikus fegyvernemeket és tömérdek”hu-hu”-kiáltozó karate-embert. Göncük színe a színdramaturgia pontos szabályai szerint elárulja hovatartozásukat. Csak Lee (vagy Lí), a csöndes, higgadt, szimpatikus hős nem tartozik „hová”. Ő a legendák sárkányfia. Ellenfelei bizonyára kollegiális tisztelettel engedték legyőzetni magukat általa; tudván, hogy a szörnykiáltó még karcolást sem ejtett, soha.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/07 50-51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6384