KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/június
• Schubert Gusztáv: A rejtőzködő ember Robert Bresson portréjához
• N. N.: Robert Bresson filmjei
• Székely Gabriella: Verebek és emberek A moszkvai moziműsorból
• Margócsy István: Az Olvadás filmjei A negyvenegyedik és többiek
• Reményi József Tamás: A lelkiismeret receptje Gondviselés
• Koltai Tamás: Sorsdrámával a falon át Beszélgetés Maár Gyulával
• Michałek Bolesław: „Csak itthon tudok filmet csinálni” Beszélgetés Andrzej Wajdával
• Molnár Gál Péter: Szociológiai musical Tánckar
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Otthonkeresők Sanremo
• Kovács András Bálint: A kívülállás dühe Pécsi Amatőrfilmszemle
LÁTTUK MÉG
• Farkas Ágnes: A kicsi kocsi legújabb kalandjai
• Hirsch Tibor: Hubertusz vadászat
• Tamás Amaryllis: Álomszerelem
• Faragó Zsuzsa: 90 nap
• Nagy Zsolt: A cápa 2.
• Nagy Zsolt: Biztos halál
TELEVÍZÓ
• György Péter: Egy film Kassákról, de nem őérte
• Kassák Lajos: Gró Lajos portréjához
• Keserű Katalin: Nature morte és pfz
KÖNYV
• Koltai Ágnes: Amerikai ballada
POSTA
• Pálos Miklós: Addig is... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Addig is... Szerkesztői válasz

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A feleség

Ardai Zoltán

 

Kegyetlenül rossz dialógusai ellenére élvezhető film B. Szumku „társadalmi drámája” – legalábbis mint dokumentum. A rendezés fekete-fehér képsorokban, az európai ötvenes-hatvanas évek fordulójára emlékeztető stílusban tárja elénk egy mai fiatal ulánbátori házaspár gyötrelmeit és boldogságát. (Felülről fényképezett ölelkezés a vízparton, fehér autó diszkrét takarásban a jurták közelében, esztrádzene a napos utcaképekhez à la Nino Rota, hangulatvilágításos felnőttbuli egy modern lakásban...) Az alapkonfliktus a főszereplők gyerektelenségéből származik, ehhez adódnak még a férj (épülettervező mérnök és leendő birkózó-világbajnok) munkagondjai. Végül minden jóra fordul a feleség házastársi odaadása révén. Meglehet, a történet túlkozmetikázott kreáció, ám alakjai valamelyest hihetők, s érzékelhető az a valódi – nekünk már-már egzotikusnak tetsző – szeretet, amellyel a rendező közelít egyszerű, jólelkű figuráihoz, még a férj vidéken élő apjához is, aki pedig az elmaradott szemléletet van hivatva képviselni. Ezért nemcsak mellbevágó – szándékán kívül –, hanem szívszomorító is a film leghamisabb jelenete: a világutazó birkózó egy „nyugati” (stúdióbeli) ivóban üldögél, és dacosan nézi a züllésben imbolygó torzalakokat, amelyek fölött a falon ott villog a „Coca-Cola” felirat iszonyú abrakadabrája.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/08 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6873