KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/június
• Schubert Gusztáv: A rejtőzködő ember Robert Bresson portréjához
• N. N.: Robert Bresson filmjei
• Székely Gabriella: Verebek és emberek A moszkvai moziműsorból
• Margócsy István: Az Olvadás filmjei A negyvenegyedik és többiek
• Reményi József Tamás: A lelkiismeret receptje Gondviselés
• Koltai Tamás: Sorsdrámával a falon át Beszélgetés Maár Gyulával
• Michałek Bolesław: „Csak itthon tudok filmet csinálni” Beszélgetés Andrzej Wajdával
• Molnár Gál Péter: Szociológiai musical Tánckar
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Otthonkeresők Sanremo
• Kovács András Bálint: A kívülállás dühe Pécsi Amatőrfilmszemle
LÁTTUK MÉG
• Farkas Ágnes: A kicsi kocsi legújabb kalandjai
• Hirsch Tibor: Hubertusz vadászat
• Tamás Amaryllis: Álomszerelem
• Faragó Zsuzsa: 90 nap
• Nagy Zsolt: A cápa 2.
• Nagy Zsolt: Biztos halál
TELEVÍZÓ
• György Péter: Egy film Kassákról, de nem őérte
• Kassák Lajos: Gró Lajos portréjához
• Keserű Katalin: Nature morte és pfz
KÖNYV
• Koltai Ágnes: Amerikai ballada
POSTA
• Pálos Miklós: Addig is... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Addig is... Szerkesztői válasz

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Rómeó vérzik

Asbóth Emil

Szexmániás, korrupt zsaru feminin alkatával kifogja magának a legférfiasabb bűnöző vampot – 1994-et írván –, magától értetődően orosz származású, szadista nagymenőt, aki a legutolsó vérbugyborékos pillanatig mindenki eszén túljár. A dramaturgia, a zene, a világítás mesterkedéseivel vörös izzásúra hevített, elterelő feszültség ellenére, az igazi zsigeri feszültséget az jelenti, vajon kiderül-e a gátlástalan, kemény Júliáról, hogy valójában ő Rómeó. A szabadon hagyott keblek, a másodlagos nemi jegyek ma már nem tévesztik meg a felkészült mozinézőt, jól tudja, a szilikonművészet belekontárkodik a természet poétikájába. A csontos kezek, az inas lábikrák, kidolgozott, szívós combok gyanúsak, nagyon gyanúsak, türelmetlenül egyre följebb haladva a kíváncsiság grádicsán, a film alapvető genitális titkáról azonban sohasem hull le a selyemlepel.

Értő filmkertészek lenyesegetik a dramaturgiai vadhajtásokat, de akad másfajta nyesedék is: női (vagy netán férfi?) alkar könyökből leválasztva, bizonytalan kromoszómájú férfi nagylábujj. Van élve temetés is. Sok minden van, ami az efféle bűnügyi filmekben elvárható. Egyvalami bárcsak ne lenne: művészi igény, a lélek drámája. A zsaru szépelgő lelkifurdalása szerető felesége miatt, a becsületes rendőr kontra maffia küzdelmet körbe édeskedve.

A cím ne vezessen félre senkit. Ezt a történetet nem Shakespeare írta.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/10 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=759