KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/július
• Ágh Attila: Ó, azok a negyvenes évek... Pócspetri
• Bikácsy Gergely: „Az emlékezet tartóssága” Ember Judit Judit portréjához
• Dániel Ferenc: Négyezer éves baracklekvár Szirtes András filmjeiről
• Bereményi Géza: Eldorádó Részletek egy készülő film forgatókönyvéből
• Parcz Ferenc: Filmvirág Az ezeregyéjszaka virága
• Jancsó Miklós: Római emlék
• Balassa Péter: Behajózás Opera szigetére
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Bronzautóbusz Miskolc
• Ardai Zoltán: Mi legyen a mesében? Kőszeg
• Fáber András: Mi ment meg? Isztambul
LÁTTUK MÉG
• Nagy Zsolt: A zsaru szava
• Nagy Zsolt: Az ifjú Frankenstein
• Ardai Zoltán: Az ünnepség
• Hegyi Gyula: Country Texasban
• Havas Fanny: Trükkös halál
• Havas Fanny: A kis vonatrablás
• Tamás Amaryllis: Tex és a Mélység Ura
• Faragó Zsuzsa: A 222-es járat
• Mészáros F. István: De fiatalok voltunk!
• Kabai József: Miért kell szárny az embernek?
KÖNYV
• Klaniczay Gábor: Bódy életmű-katalógus
TELEVÍZÓ
• Lajta Gábor: Martyntól a vidám Bauhausig Kismányoky Károly filmjeiről
KRÓNIKA
• N. N.: Norman McLaren (1914–1987)

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Mások vagyunk

Vajda Judit

Alle Anderen – német, 2009. Rendezte és írta: Maren Ade. Kép: Bernhard Keller. Szereplők: Birgit Minichmayr (Gitti), Lars Eidinger (Chris), Hans-Jochen Wagner (Hans), Nicole Marischka (Sana). Gyártó: Komplizen Film. Forgalmazó: Anjou Lafayette. Feliratos. 119 perc.

 

A német Maren Ade második nagyjátékfilmje úgy mesél egy kapcsolat megromlásáról, hogy a cselekmény közben szinte fel sem tűnik a változás. A Szardínián nyaraló fiatal pár tagjai, Chris és Gitti közt fennálló kezdeti harmónia hétköznapi történéseken keresztül jelenik meg (nincsenek informatív jelenetek, melyek dramaturgiai szándékuk szerint árulkodnak, mesélnek a hősökről, csak banális szituációk). Amikor azonban betör közéjük a külvilág, valami elromlik – nem véletlenül (bár valószínűleg tudat alatt) akartak korábban elzárkózni a külvilágtól, elmenekülni a szomszéd és elbújni a barát elől. Viszonyuk nem teátrális, nagy drámák során megy tönkre, hanem apró rezdülésekből bontakozik ki a diszfunkció, már-már mikroszkopikus zavarok jelzik, hogy valami nem stimmel – mi közben szinte semmi sem történik. Ezeken az apró lépéseken (a lány kiröhögi a fiút, nem akar vele a strandra menni, a férfi pedig maga mögött hagyja szerelmét a hegyi túrán) keresztül azonban az utolsó jelenetre a felek eljutnak odáig, hogy már kommunikálni sem tudnak egymással. Hogy észrevegyük egyáltalán az árnyalatnyi különbségeket, vagy nagyon kell figyelni, vagy össze kell vetni gondolatban egy-egy képsort a film elejéről, illetve végéről. Mindent elmond például a két nagyon jól elhelyezett szexjelenet: az első szeretkezés bensőségessége és a későbbi vad döfködés közti különbség remekül érzékelteti, mennyire eltávolodott egymástól a két ember. A Mások vagyunk kérlelhetetlen visszafogottsága sokaknál valószínűleg el sem éri majd az ingerküszöböt, másokat viszont talán az, hogy az apró rezdülésekre kell figyelni benne, türelemre tanít – akár saját kapcsolataiban is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/02 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10079