KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/július
• Ágh Attila: Ó, azok a negyvenes évek... Pócspetri
• Bikácsy Gergely: „Az emlékezet tartóssága” Ember Judit Judit portréjához
• Dániel Ferenc: Négyezer éves baracklekvár Szirtes András filmjeiről
• Bereményi Géza: Eldorádó Részletek egy készülő film forgatókönyvéből
• Parcz Ferenc: Filmvirág Az ezeregyéjszaka virága
• Jancsó Miklós: Római emlék
• Balassa Péter: Behajózás Opera szigetére
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Bronzautóbusz Miskolc
• Ardai Zoltán: Mi legyen a mesében? Kőszeg
• Fáber András: Mi ment meg? Isztambul
LÁTTUK MÉG
• Nagy Zsolt: A zsaru szava
• Nagy Zsolt: Az ifjú Frankenstein
• Ardai Zoltán: Az ünnepség
• Hegyi Gyula: Country Texasban
• Havas Fanny: Trükkös halál
• Havas Fanny: A kis vonatrablás
• Tamás Amaryllis: Tex és a Mélység Ura
• Faragó Zsuzsa: A 222-es járat
• Mészáros F. István: De fiatalok voltunk!
• Kabai József: Miért kell szárny az embernek?
KÖNYV
• Klaniczay Gábor: Bódy életmű-katalógus
TELEVÍZÓ
• Lajta Gábor: Martyntól a vidám Bauhausig Kismányoky Károly filmjeiről
KRÓNIKA
• N. N.: Norman McLaren (1914–1987)

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Bűnben égve

Mockler János

 

Gulliver a moziban.

Fogalmam sincs, hogy Don Johnson, amerikai tévé- és mozisztár a földtől milyen magas centiméterben, annyi bizonyos, hogy alacsonynak látszik. Ez jelenti filmünk egyetlen, ám felettébb kétes értékű izgalomforrását. Hm... egy erotikus bírósági thriller esetében nem is rossz. Szoríthatunk a casting directorért. Sikerül-e a film összes szerepére hősünknél apróbbat keríteni? A jók mindig győznek: sikerül. Nekünk pedig módunk nyílik egy liliputi vetélkedő, pontosabban bolhacirkusz gondos tanulmányozására.

Minek eredménye – a könnyen kiszámítható érdektelenség dacára – íme közkincs. A honi szerencsejáték-iparban az utóbbi időben divatba jött egy eléggé nem dicsérhető szokás. A tizenhárom plusz egy találat mellett nyer(het) a nulla találatos totószelvény is. Autót, hawaii utat, Calypso-zoknit, ezt-azt. Filmünknek is kijárna egy s más. Például Oscar-díj. Azt mondják, a nulla találathoz legalább akkora szerencsére van szükség, mint a telihez. Don Johnson kéményseprőt látott, vagy belelépett valamibe. A lassan telő két óra alatt még tévedésből sem, még véletlenül sem csúszik ki a száján, a kezéből egy épkézláb mondat, egy valahonnan nagyon távolról is, de természetesnek ható gesztus. Csoda hát, ha minden nő belészeret?

A legjobb mégis a megoldás. Sidney Lumet, miután teljesen belezavarodott a kis jóindulattal bárgyúnak is nevezhető meséjébe, berág, és lelöki hőseit (a két izgága hüvelyk matyit) egy balkonról. Igaza is van, úgy kell nekik.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/10 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1101