KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/július
• Ágh Attila: Ó, azok a negyvenes évek... Pócspetri
• Bikácsy Gergely: „Az emlékezet tartóssága” Ember Judit Judit portréjához
• Dániel Ferenc: Négyezer éves baracklekvár Szirtes András filmjeiről
• Bereményi Géza: Eldorádó Részletek egy készülő film forgatókönyvéből
• Parcz Ferenc: Filmvirág Az ezeregyéjszaka virága
• Jancsó Miklós: Római emlék
• Balassa Péter: Behajózás Opera szigetére
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Bronzautóbusz Miskolc
• Ardai Zoltán: Mi legyen a mesében? Kőszeg
• Fáber András: Mi ment meg? Isztambul
LÁTTUK MÉG
• Nagy Zsolt: A zsaru szava
• Nagy Zsolt: Az ifjú Frankenstein
• Ardai Zoltán: Az ünnepség
• Hegyi Gyula: Country Texasban
• Havas Fanny: Trükkös halál
• Havas Fanny: A kis vonatrablás
• Tamás Amaryllis: Tex és a Mélység Ura
• Faragó Zsuzsa: A 222-es járat
• Mészáros F. István: De fiatalok voltunk!
• Kabai József: Miért kell szárny az embernek?
KÖNYV
• Klaniczay Gábor: Bódy életmű-katalógus
TELEVÍZÓ
• Lajta Gábor: Martyntól a vidám Bauhausig Kismányoky Károly filmjeiről
KRÓNIKA
• N. N.: Norman McLaren (1914–1987)

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Meglesni és megszeretni

Hungler Tímea

 

A vidéki tanító néni és az Amerikába szakadt, valamikor nagyon szakadt, ma már csak eperallergiás francia vendéglős románca súlyos érdekeket sért. Legalább is az ex-szeretőkét. A tanító néni volt kedvese, a csillagász el is határozza, elutazik New Yorkba, hogy a helyszínen győződhessen meg a szomorú valóról. Leselkedő-hajlamát kielégítendő egy, a gerlepáréval szomszédos romos épületben ver tanyát, nagyteljesítményű távcsöveket szerel fel, a képet egy másik prizmával megtöri, majd az egészet a meszelt falra vetíti. Íme, a házi mozi.

A technikai forradalom a másik megcsalt szerető személyével tör be az életébe, a hölgy ugyanis úgy dönt, bemikrofonozza a galambdúcot; így operatőrünk egy hangmérnökkel lesz gazdagabb, mi pedig egy illúzióval szegényebbek, hiszen, ha csak metaforikusan is, de látható, hogy miként és főleg miért lett a némafilmből hangos.

Az exek lelkes közönsége is a valóság talajából táplálkozó dokumentum-jellegű műalkotásnak, becsvágyuk azonban határtalannak bizonyul, valóságos filmoligarchiára törnek; rendezői, mi több, forgatókönyvírói álmokat dédelgetnek. Bosszúszomjukat enyhítendő a turbékoló gerléket teljes anyagi és erkölcsi romlásba döntik, sőt a vendéglős megunt kedvese (Meg Ryan) van olyan kardos, hogy a fizikai erőszaktól sem riad vissza: el is megy a zöldségeshez epret vásárolni…

Ha ez eddig nem derült volna ki, filmünket nem kell túlzottan komolyan venni; love story alapokon nyugvó helyes kis vígjátékocska, melyben végül is mindenki meg- és kikapja a magáét, arra pedig egyenesen kiváló, hogy a hőseinkéhez hasonló cipőben járó néző békés úton vezesse le az agresszióját.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/08 63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1569