KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/július
• Ágh Attila: Ó, azok a negyvenes évek... Pócspetri
• Bikácsy Gergely: „Az emlékezet tartóssága” Ember Judit Judit portréjához
• Dániel Ferenc: Négyezer éves baracklekvár Szirtes András filmjeiről
• Bereményi Géza: Eldorádó Részletek egy készülő film forgatókönyvéből
• Parcz Ferenc: Filmvirág Az ezeregyéjszaka virága
• Jancsó Miklós: Római emlék
• Balassa Péter: Behajózás Opera szigetére
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Bronzautóbusz Miskolc
• Ardai Zoltán: Mi legyen a mesében? Kőszeg
• Fáber András: Mi ment meg? Isztambul
LÁTTUK MÉG
• Nagy Zsolt: A zsaru szava
• Nagy Zsolt: Az ifjú Frankenstein
• Ardai Zoltán: Az ünnepség
• Hegyi Gyula: Country Texasban
• Havas Fanny: Trükkös halál
• Havas Fanny: A kis vonatrablás
• Tamás Amaryllis: Tex és a Mélység Ura
• Faragó Zsuzsa: A 222-es járat
• Mészáros F. István: De fiatalok voltunk!
• Kabai József: Miért kell szárny az embernek?
KÖNYV
• Klaniczay Gábor: Bódy életmű-katalógus
TELEVÍZÓ
• Lajta Gábor: Martyntól a vidám Bauhausig Kismányoky Károly filmjeiről
KRÓNIKA
• N. N.: Norman McLaren (1914–1987)

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Majomparádé

Hungler Tímea

A Hotel Majesty ropogósra vasalt komorna-fityulái, kínai porcelánjai és piruló beefsteakjei közé titokzatos angol lord érkezik hatalmas utazóládával. Benne filmünk főszereplője: Damson, a majom. Nem átlagos majom ez a Damson. Banánt ugyan eszik (fagyinak, turmixnak), de iszik, sőt dohányzik, mit több: ékszert lop a lord megbízásából.

Kutya mellé – mint tudjuk – gyerek dukál. A szabály filmünk esetében rugalmasan módosul: majom mellé rögtön kettő. Elvégre főemlős. Kijár neki egy nagyobb is, meg egy kisebb; a szállodaigazgató bájos csemetéi, kiknek napi átlagos elfoglaltsága a vizipisztolyosdi, a célbadobálósdi és egyéb ósdi gyerekcsínyek. Hiába, a papi állandóan elfoglalt, minden capribogyót személyesen ellenőriz a tengeri herkentyűkön.

Mindeközben a szellőzőaknában vadul zajlik az élet: Damson majom le-föl, különféle brillekkel megrakottan.

A szálak végül a csúcsjelenetben, az éves kristálybálon fonódnak össze a nagy népi tortadobálásba fúlva; ahol is a jó elnyeri jutalmát, a rossz méltó büntetését. Nevezetesen: a hisztis tulaj (Faye Dunaway) egy epertortában végzi, a lord lelepleződik, Damson sorsa pedig szerencsés fordulatot vesz, háziállat lesz.

Tanulság: ha süt a nap, napozzunk, ha esik az eső, olvassunk, de e remekművet minden körülmények között hanyagoljuk el. Még viccnek is rossz.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/08 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=318