KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/július
• Ágh Attila: Ó, azok a negyvenes évek... Pócspetri
• Bikácsy Gergely: „Az emlékezet tartóssága” Ember Judit Judit portréjához
• Dániel Ferenc: Négyezer éves baracklekvár Szirtes András filmjeiről
• Bereményi Géza: Eldorádó Részletek egy készülő film forgatókönyvéből
• Parcz Ferenc: Filmvirág Az ezeregyéjszaka virága
• Jancsó Miklós: Római emlék
• Balassa Péter: Behajózás Opera szigetére
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Bronzautóbusz Miskolc
• Ardai Zoltán: Mi legyen a mesében? Kőszeg
• Fáber András: Mi ment meg? Isztambul
LÁTTUK MÉG
• Nagy Zsolt: A zsaru szava
• Nagy Zsolt: Az ifjú Frankenstein
• Ardai Zoltán: Az ünnepség
• Hegyi Gyula: Country Texasban
• Havas Fanny: Trükkös halál
• Havas Fanny: A kis vonatrablás
• Tamás Amaryllis: Tex és a Mélység Ura
• Faragó Zsuzsa: A 222-es járat
• Mészáros F. István: De fiatalok voltunk!
• Kabai József: Miért kell szárny az embernek?
KÖNYV
• Klaniczay Gábor: Bódy életmű-katalógus
TELEVÍZÓ
• Lajta Gábor: Martyntól a vidám Bauhausig Kismányoky Károly filmjeiről
KRÓNIKA
• N. N.: Norman McLaren (1914–1987)

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Apádra ütök

Kézai Krisztina

 

Apa csak egy van. Az is sok. Főleg, ha nincs humora, de van egy kibírhatatlan macskája, mindenféle gyanús fotók a házi szentélyben és még gyanúsabb foltok a múltjában. De a legnagyobb probléma: az istennek sem akarja férjhez adni a lányát.

Gregnek főleg az utóbbi okoz gondot: ő ugyanis ég a vágytól, hogy elvegye Pamet. És mivel Pam családjában a papa véleménye a döntő, Greg hősiesen belevág élete legszörnyűbb hétvégéjébe, hogy megkedveltesse magát apósával. Gondolom, a helyzet sokaknak ismerős, és kevesen emlékeznek vissza az első találkozásra könnyes szemmel. Az áhított cél érdekében ilyenkor mindenki vigyorog, dicséri a mama főztjét, helyesli a papa politikai nézeteit és többször is végighallgatja, milyen ennivaló volt szíve választottja abban a kis fodros ruhácskában, amit a harmadik születésnapján leöntött csokoládéval. Ennyi belefér. Greg azonban megdönti az összes rekordot: ez a helyes, kedves, jószándékú és nem túlságosan ostoba férjnek való röpke 48 óra alatt többször rombadönti a házat, átlag félóránként körberöhögteti magát és begyűjt több életveszélyes fenyegetést. Nyugodtabb pillanataiban a macska hajkurászása közben néha titokban elszív egy cigit a tetőn.

Mindez azonban logikusan és fokonként következik a helyzet abszurditásából. Nagy erőssége a filmnek, hogy végig sikeresen egyensúlyoz a „veled is megtörténhet”, a vérciki és az „ez azért már túlzás” között. Kint is vagyunk, bent is vagyunk: nézzük, mert ismerős, velünk is megtörtént, és nézzük, mert megnyugtató, hogy velünk nem történt meg.

Néha résztvevően felszisszenünk, idejétmúlt módon a szereplőkért röhögünk, nem a szereplők ellen. És ez akkor is újszerű lenne a jelen vígjátékai között, ha a film döcögős, erőltetett vagy sematikus lenne. De nem az.

A producer gratulálhat a főszereplőnek. Robert de Niro - Robert de Nirónak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/01 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3191