KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/július
• Ágh Attila: Ó, azok a negyvenes évek... Pócspetri
• Bikácsy Gergely: „Az emlékezet tartóssága” Ember Judit Judit portréjához
• Dániel Ferenc: Négyezer éves baracklekvár Szirtes András filmjeiről
• Bereményi Géza: Eldorádó Részletek egy készülő film forgatókönyvéből
• Parcz Ferenc: Filmvirág Az ezeregyéjszaka virága
• Jancsó Miklós: Római emlék
• Balassa Péter: Behajózás Opera szigetére
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Bronzautóbusz Miskolc
• Ardai Zoltán: Mi legyen a mesében? Kőszeg
• Fáber András: Mi ment meg? Isztambul
LÁTTUK MÉG
• Nagy Zsolt: A zsaru szava
• Nagy Zsolt: Az ifjú Frankenstein
• Ardai Zoltán: Az ünnepség
• Hegyi Gyula: Country Texasban
• Havas Fanny: Trükkös halál
• Havas Fanny: A kis vonatrablás
• Tamás Amaryllis: Tex és a Mélység Ura
• Faragó Zsuzsa: A 222-es járat
• Mészáros F. István: De fiatalok voltunk!
• Kabai József: Miért kell szárny az embernek?
KÖNYV
• Klaniczay Gábor: Bódy életmű-katalógus
TELEVÍZÓ
• Lajta Gábor: Martyntól a vidám Bauhausig Kismányoky Károly filmjeiről
KRÓNIKA
• N. N.: Norman McLaren (1914–1987)

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Rejtélyes alkony

Mátyás Péter

 

A film noir nem halott! A negyvenes és ötvenes években virágzó műfajt a hetvenes években Polanski Kínai negyede és Altman Hosszú búcsúja élesztette újjá. Napjainkban futószalagon sorjáznak a kiszínezett, Hollywood bódító illatával átitatott verziók. A test melege, a Szigorúan bizalmas, a Lost HighwayÚtvesztőben vagy a Démoni csapda a mai igényekhez igazított különböző színvonalú stíluskísérletek.

Robert Benton rendező világsikerét a Kramer kontra Kramernek köszönheti. Mostani darabja rutin detektívtörténet. Harry, az idős és állástalan magánnyomozó jelenleg barátai, az egykor népszerű színészházaspár kitartottja. Élete bealkonyult, egzisztenciája összeomlott, nyomasztó gondjai elől az alkoholizmusba menekül. A film eredeti, angol címe erre a lecsúszott, kilátástalan állapotra utal. Az ex-zsaru végre alkalmi munkát kap, megbízásból ki kell fizetnie egy zsarolót, ám hamarosan cselszövések közepén találja magát. A szenvedélyek, az emberi kapcsolatok intim megvilágításba kerülnek, immár adott a noir fülledt atmoszférája.

A mozi mégsem funkcionál igazán. A lefőbb ok a gyenge forgatókönyv: a cselekmény kimenetele megjósolható, minden fordulata előrelátható. A másik probléma az öreg Harry figurája. Paul Newmann kiváló színész, de hetvenhárom évesen nem ideális a szerepre. Olykor árnyékként mozog a műfaj kellékeivel gondosan kipárnázott világban, játéka érthetően kevéssé energikus, ami hatástalanítja a jól működő mechanizmust. Lehet, hogy túlzottak voltak elvárásaink, hiszen az alkotók már dolgoztak együtt 1994-ben, a Senki bolondjában. Mindamellett igazságtalanok lennénk, ha nem hívnánk fel a figyelmet a film rezignált és ironikus hangvételére, valamint Kieslowski kedvenc operatőrének, Piotr Sobocinskinek stílusos képeire. A femme fatale, a végzet asszonya alakját Susan Sarandon képviseli. Sugárzó erotikája még mindig megperzseli a férfi szíveket; azok közül való, akikért érdemes elkárhozni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/02 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3968