KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/július
• Ágh Attila: Ó, azok a negyvenes évek... Pócspetri
• Bikácsy Gergely: „Az emlékezet tartóssága” Ember Judit Judit portréjához
• Dániel Ferenc: Négyezer éves baracklekvár Szirtes András filmjeiről
• Bereményi Géza: Eldorádó Részletek egy készülő film forgatókönyvéből
• Parcz Ferenc: Filmvirág Az ezeregyéjszaka virága
• Jancsó Miklós: Római emlék
• Balassa Péter: Behajózás Opera szigetére
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Bronzautóbusz Miskolc
• Ardai Zoltán: Mi legyen a mesében? Kőszeg
• Fáber András: Mi ment meg? Isztambul
LÁTTUK MÉG
• Nagy Zsolt: A zsaru szava
• Nagy Zsolt: Az ifjú Frankenstein
• Ardai Zoltán: Az ünnepség
• Hegyi Gyula: Country Texasban
• Havas Fanny: Trükkös halál
• Havas Fanny: A kis vonatrablás
• Tamás Amaryllis: Tex és a Mélység Ura
• Faragó Zsuzsa: A 222-es járat
• Mészáros F. István: De fiatalok voltunk!
• Kabai József: Miért kell szárny az embernek?
KÖNYV
• Klaniczay Gábor: Bódy életmű-katalógus
TELEVÍZÓ
• Lajta Gábor: Martyntól a vidám Bauhausig Kismányoky Károly filmjeiről
KRÓNIKA
• N. N.: Norman McLaren (1914–1987)

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A betörés

Koltai Ágnes

 

Amikor Frank Beyer filmjét vetíteni kezdik mozijaink” már nem létezik az az ország, melynek 1945 utáni napjairól oly gyengéd nosztalgiával beszél a rendező. Az utolsó NDK-s film egyikét megnézni olyasfajta kulináris örömhöz hasonlítható, mint például indonéz csirkét enni egy csendes nyárutói estén. Egyszerűen tét nélkül kellemes.

Egy pofa jó „ser”, egy erős kupica, egy otthonos kiskocsma és a háború előttről megőrzött puha öltöny – ez A betörés világa. Politikamentes, a militarizmus szellemétől érintetlen, s kellően beszűkült vágyvilág, ahonnan csak az édes illatú gazdagságra érdemes révedni.

A betörés hősei láthatóan moziban lesték el a nagystílű gazember viselkedését: a határozottságot, a keménységet és a nőkkel való egyszerre durva és érzelmes bánásmódot. Kasszafúrásuknak és kisstílű bűnügyecskéjüknek az a pikantériája, hogy Németország úgynevezett orosz zónájában a szerveződő demokratikus német rendőrség ügyetlenke tisztviselőivel futnak versenyt: ki ér hamarabb a pénzzel teli páncélszekrényhez.

Frank Beyer megirigyelte az Ali baba és a negyven rabló bávatag idilljét, de ne fanyalogjunk: filmje a távoli múltra kacsint. A lebombázott, kiégett Berlinre, kis gazemberek kis világára, akik legalább szórakoztatóak és egyénien ostobák. Feltéve, ha valóban ilyennek mutatják Herr Ali babát és a rablókat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/12 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4767